Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Karlinszky Balázs: Egy 15. századi veszprémi kápolnaalapítás margójára. A veszprémi Keresztelő Szent János-plébániatemplom Szűz Mária-kápolnája a 15–16. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. ból tett adományokról és oratórium-alapításokról sem szabad természetesen megfeledkezni, hiszen az egyes egyházi intézményeknek pro remedio anime sue szándékból juttatott adományok és alapítások forrásai a 14-15. században nagy számban maradtak fenn.85 Ismeretes, hogy a 15. században, különösen annak második felében a kápolnák és oltárok számának növekedése az egész királyságban jellemző volt.86 Az oltárok számának gyarapodása - és számos új szent kultusza - Pásztor Lajos szerint az egyéni vallásosság elmélyülésére, az Istennel való személyes, bensőséges kapcsolat iránti igényre vezethető vissza.87 Mályusz Elemér szerint a püspöki székhelyeken, és különösen a székesegyházakban a 15. században nem volt oly mértékű az oltárok számának emelkedése, mint a városi és falusi templomokban. Cevins három évtizeddel később publikált munkájában a székesegyházi oltárok számának jelentős gyarapodását is kimutatta ugyanebben az időszakban. Ahol korábban csak néhány oltár állt a templomokban, ott a francia kutató kimutatásai szerint az első hullámban az 1450-es évekig ezek száma megduplázódott, majd Mátyás király uralkodásának végére ismét kétszeresére nőtt. A püspöki székesegyházak példája alapján a 15. század elejéről a század végére Pécsett 9-ről 24-re, Esztergomban 15-ről 21-re, Győrben 12-ről 33-ra emelkedett az oltárok száma.88 Cevins eredményeivel egyeznek a veszprémi tapasztalatok, ugyanis a 15. század második felében számos oltáralapításról és dotálásról maradt fenn okleveles forrás. Az ezt megelőző időszakra vonatkozóan esetlegesek az adatok, így nem lehet kizárni azt, hogy egyes kápolnák és oltárok már korábban is létezhettek, ahogy azt például a veszprémi várbeli iskola kápolnájának példáján láttuk. Ugyancsak gyarapíthatja a korábban emelt oltárok számát az a tény, hogy számos olyan létezett a késő középkorban, amelyet több szent tiszteletére szenteltek, s amelyeket az oltáijavadalom elértéktelenedése miatt vagy más okokból később összevontak. Erre korábban láttuk a Szent Ágnes-oltár példáját. A Szent Katalin és Szent Dorottya-oltárok igazgatósága az 1435-ben készült székesegyházi kincsleltár szerint közös volt, 1484-ben viszont már kibővítették Gatalóci Mátyás püspök adományából Szent Borbála patrocíniumával, így az oltár rekto85 Cevins 2003,164. Kifejezetten a prebendások vagy oltárok számára történő adományok forrása a zágrábi példa alapján a városi polgárság és kevésbé tehetős nemesek lehettek, akik a kanonokok fáradozását már nem tudták honorálni, csak a kisebb rangú egyháziak, a prebendásokét. Mályusz 2007, 156. 86 Mályusz 2007,140-141.; Cevins 2003, 172. 87 Pásztor 2000, 148. 88 Cevins 2003, 183. (8. táblázat). 79
