Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Toldi Éva: Mária a magyarok Boldogasszonya. Párhuzamok a magyar költészetben és a képzőművészetben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A Magyarok Nagyasszonya és a Regnum Marianum A 17-18. század a magyar barokk irodalom kibontakozásának és kiteljesedésének korszaka, amelyet - ahogy a képzőművészetben - úgy a lírában is a díszítés halmozása, a burjánzó, hullámzó formák-képek, dinamikus ritmusok elementáris váltakozása jellemez. Ez tükröződik a Mária-költészetben is, mintegy a végtelen szeretet és hála lírai kifejeződéseként. Nyéki Vörös Mátyást (1575-1654) az első magyar barokk költőként tartjuk számon. Az irgalmas kedvű Szeplőtelen Szűz Máriához című verséből kiemelt alábbi idézet példázza Mária-dicsőítésének barokkos díszítettségét, sorai ugyanakkor a barokk Má- ria-ábrázolások ikonográfiái elemeit is magukba foglalják: „Oh dicsőült szép kincs Tessze törzsökéből, / Kelvén kebeléből, /Levél boldog fényesség, / Ékes csillagokkal, /Nappal és az holddal/Tekintetes dicsőség...’’. Már egy korábban emlegetett misekönyvből vett idézetben is szerepelt Jessze neve, akinek szerepe meghatározó Mária és Jézus származástörténetében. Máriát ugyanis „Jessze (Dávid apja) törzsökéből nőtt ágként” tartja számon a Biblia, s így válik valóra Izajás próféta jövendölése: Dávid házából származik majd a Messiás (11, 1-2., 10.). E származástörténetnek sajátos barokk egyházművészeti remeke a gyöngyöspatai Kisboldogasszony-templom Jessze-oltára, az ún. „Jessze fája szoboregyüttes", mely a maga nemében páratlan a világon. (14. kép) Az oltáron fekvő Jessze törzséből hatalmas fa sarjad, ágain Mária, és általa Jézus őseinek (próféták, bibliai királyok, köztük Dávid és Salamon) aranyozott szobrai láthatók, az összehajtó ágak fölött a koronás Mária trónol, karján a kisded Jézussal. A középső képen pedig Mária szeplőtelen fogantatását ábrázolta a mester. Némileg hasonló, bár korántsem olyan monumentális ábrázolást találunk a szászsebesi katolikus templom főoltárán is. Népénekeinkben, karácsonyi köszöntőinkben is emlegetik hagyományosan „Jessze fáját”, illetve „Jessze virágát”, Máriát. E mellett a népi imádságok genezis-motívuma is párhuzamba állítható a Jessze fája-áb- rázolással: „Ég szülte földet, /föld szültefát, /fa szülte ágát, /ága szülte virágát, / virága szülte bimbaját, /bimbaja szülte Szent Annát, /Szent Anna szülte Máriát, / Mária szülte kicsifiát, /a világ megváltóját! ” Sőt, ez az imádság kapcsolatban áll a korábban a Winkler-kódexből idézett virágmotívumos töredékverssel is („Édesanya, boldog anya, / Verágszülő Szűz Mária. ”) 16 Nyéki Vörös Mátyás versében ugyanakkor már felvillantja a barokk legkedveltebb Mária-ábrázolásmódját, a Napba öltözött asszony biblikus képét is a Jelenések könyvéből (ahogy az Szent János látomásában szerepel): „egy nagy jel tűnt fel az égen, egy asszony; kinek öltözete a nap, lába alatt a hold, fején 12 csillagból a korona" (Jel 12,1-2). 16 Bálint 1977, 57. 789
