Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Toldi Éva: Mária a magyarok Boldogasszonya. Párhuzamok a magyar költészetben és a képzőművészetben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Ebből a rövid kis részletből is kiemelhetők azok a tulajdonságok, amelyek végigkísérték a Mária-képet történelmünkben: Mária elsősorban is szép (nem földi értelemben feltétlenül, mert az relatív, hanem lelkiségében; az ő szépségének lényege a tisztasága). О a Holdnak szépsége és a feltámadó hajnal fényessége, a szüzeknek virága, virág (legtöbbször rózsa - innen a rózsafüzér elnevezése is), s ő a világ asszonya, a világ királynője, ő az Égi Édesanyánk. Barsi Balázs ferences páter írja: „Mindannyiunkföldi édesanyjának az élete véges, ezért Isten meghosszabbítja a földi édesanya kezét azáltal, hogy mennyei édesanyát adott nekünk, hogy reménytelen helyzetben is legyen reményünk. Mária, ahogy kitartott Fia mellett, úgy kitart mellettünk is. Még akkor is, amikor mások elfordulnak tőlünk. A tisztaság, a vállalás, az isteni küldetés feltétel nélküli elfogadásának megtestesítője o”.14 15 Most vessünk rövid pillantást a Mária-tiszteletnek a népi vallásosságban ez időre már kialakult gazdag irodalmi, művészeti örökségére! Az egyház évszázadokon keresztül bizalmatlan volt a nem liturgikus énekek, az úgynevezett cantiók iránt. Ezek gyorsan terjedtek, egyre szaporodtak, igen közkedveltek voltak a népi Mária-kultusz alkalmain. A laikus vallásos énekek, hagyományok csak hosszú idő (századok) elteltével kaptak megszólalási lehetőséget az egyházi szertartásokon, istentiszteleteken, szentmiséken. Mivel nem a papság, hanem a nép énekelte őket, ezért nevezik az anyanyelvi cantiókat népénekeknek. A magyar egyházi népének kezdeteit nem ismerjük, a középkor utolsó évtizedeiben azonban a prédikáció előtt, továbbá körmeneteken, búcsújárások alkalmával már gyakorta felhangozhattak. Elnevezésükben benne van, hogy a népköltészet körébe tartoznak, szerzőjük ismeretlen, legfeljebb annak a neve őrződött meg, aki később lejegyezte őket. Egyes középkori népénekeket - elsősorban a főbb ünnepekhez kapcsolódó legnépszerűbb darabokat - a protestánsok is megtartottak a reformáció után is, és nyomtatott énekeskönyveikbe is felvettek. Több közülük - később félig-meddig folklorizálódva - bekerült a nyomtatott katolikus énekeskönyvekbe. Itt meg kell említenünk azt a legjelentősebb gyűjteményt, amely az egyetemes műveltségű erdélyi ferences rendi szerzetes, zeneszerző, orgonista, nyomdaalapító, Kájoni János nevéhez fűződik, s mely a 17. századi erdélyi egyházi zenei kultúrába, illetve a népénekek gazdag tárházába ad betekintést. A Cantus catholici (Katolikus énekek, 1651.), s a Cantionale catholicum (Katolikus énekeskönyv, 1676.) énekeit mai napig használják a katolikusok, egyházi énekeik sorába beépült (Angyaloknak Királynéja, Mária, Mária mennyei szép hajnal, O, dicsőséges, ó, ékességes...).'5 14 Nyári Üzenet 2009. 15 Éneklő Egyház 1999,308., 314., 302. 788
