Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Toldi Éva: Mária a magyarok Boldogasszonya. Párhuzamok a magyar költészetben és a képzőművészetben

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

Nagy hitedet, cselekedeteket.

Sok keserű én nagy kínaimban,

Énvelem löl az én halálomban:

Azért most is én bódogságomban,

Részeltessél mindennemű jómban.

ímé ez nap vedd áldásomat,

Áldásommal az én országomat,

Véle öszve én bódogságomat,

Bódogsággal tulajdon magamat!”

Bornemissza mellett említhetjük Rimay Jánost (1570 - 1631), a magyar késő reneszánsz legjelentősebb íróegyéniségét, aki szintén protestáns gyökereken élte életét (kálvinista volt), mégis gyönyörű Mária-dicsőítő versekkel gazdagította a magyar irodalmat. De Beata Virgine (A Boldogságos Szűzről) című verséből idézem most néhány gondolatát, melyek a Mária-ábrázolások ikonográfiái elemeit idézik fel, arról vallanak, kinek is tarthatjuk Szűz Máriát, ki ő nekünk:

„Ó dicsőséges, ó te szépséges, fényességes csillag,

Világ asszonya, szép magzatnak anyja.

Angyali szózat, prófétai szó, Dávidnak leánya Neköd Salamon dicséreteket mond.

Mennyországnak asszonya, bűnnek győzője, égnek erőssége, Te bévelködöl mennyei gazdagsággal.

Feltámadó hajnal, fénylő szövétnek, fényös világosság, Világosítsd meg lelkünk setétségét.

Holdnak szépsége, kórság orvosa, segélj nyavalyánkban,

Kik kínzattatunk bűnnek fogságában.

Napnak világa, temjénfa vessző, szüzeknek virága,

Tégöd szerete mennyeknek királya...

Ó, Szűz Mária, dicsőségöddel engesztelj, Mária te népeidnek vigasztaló Anyja...”

787