Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Toldi Éva: Mária a magyarok Boldogasszonya. Párhuzamok a magyar költészetben és a képzőművészetben

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

név szerint is ismert egyházi versszerzőnek, Vásárhelyi András ferences szerzetesnek a Cantilena-ja (dalocskája, éneke) 1508-ból. Vásárhelyi a mohácsi csata évében (1526) török fegyvernek esett áldozatul. Énekét a pesti ferences zárdában írta az „Angyaloknak nagyságos asszonya” tiszteletére. Máig ismert, és templomainkban gyakran felhangzó énekében Mária litánia-szerű dicsérete szólal meg, melynek végén feltűnik már egy új motívum is, amely majd a barokk hazafias költészetében teljesedik ki a következő évszázadban: a költő Mária segítségéért esd a török elleni küzdelemben. Verses énekes fohásza végén - mint Szent István király tette - Mária oltalmába ajánlja a pogány törököktől fenyegetett Magyarországot.12 (Az énekelt vers képzőművészeti párhuzamaként említhetjük az Angyalos Boldogasszony-ábrázolásokat - a nyírbátori, a káptalanfüredi katolikus templom oltárképein két angyal köszönti Máriát, jobbról és balról - kezükben tartva a dicsőség és a győzelem jelképeit) (13. kép).

A 16. század a keményen szerveződő, erősödő protestantizmus kora is, amelyről azt gondolnánk, hogy a Mária-kultuszt teljesen háttérbe szorította. Pedig nem így van egészen: a Mária-virágmotívumot a 16-17. századi lutheránus és kálvinista szerzők műveiben is megtaláljuk. Elsőként Bornemissza Pétert (1535 - 1584) a jeles lutheránus lelkészt említhetem példaként, aki szuperintendens, tehát elöljáró, püspök volt, s egyébként, mint harcias prédikátor is hallatta hangját a reformáció idején. Máriával kapcsolatban azonban mintha ő is „megszelídülne”. (Egyébként Luther igen mélyrehatóan, meggyőzően kifejti Magnificat-elemzésében,13 hogy miért indokolt Mária tisztelete a keresztény megreformált egyházakban is. Igaz, hogy csak bizonyos pontig azonosul a katolikus Mária-felfogással, a Szűz közbenjáró szerepét például elveti.) Bornemissza Az ítéletről című versében Szűz Mária érdemeiről énekel - Jézus nevében. Érdekes vonatkozás, hogy a vers (részlet) vége mintha a Szűzanya mennybevételét sejtetné, ami a lutheri tanításban pedig sosem volt elfogadott:

„Virághozó méhedben viselél,

Ez világra engemet te szüléi,

Az te áldott tejeddel éltetél,

Emberkorra engem felnevelél.

Idvözlöm, jó anyám, lelkedet,

Idvezlöm és testedet, méhedet,

Megbódogult te emberségedet,

12 Éneklő Egyház 1999,301.

13 Luther 1989.

786