Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Toldi Éva: Mária a magyarok Boldogasszonya. Párhuzamok a magyar költészetben és a képzőművészetben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Véred bő hullása szemeim sírása, szép arcodnak hervadása szívem szakadása..(Részlet) „Isten meghosszabbítja a földi édesanya kezét” A 13-14. századi magyar lirai nyelvemlékek után 100-200 év szünet következik a Mária-irodalom területén, ami nem jelenti azt, hogy ne lett volna - bizonyára volt - olyan énekelt költészet, amely a Mária-tiszteletet fejezte ki, csak zaklatott történelmünk során elveszett, vagy még nem sikerült a nyomára bukkannunk. Elsősorban kódexeinkben találunk további irodalmi értékeket; aztán egy 15. századi zágrábi misekönyvben, majd pedig a 16. századi Winkler-kódexben. Elsősorban szekvenciákat (ismétlődő szöveg- és dallamsorokat), amelyeknek közkedvelt témái: az angyali üdvözlet, a kereszt alatt bánkódó, a fiát sirató Szenvedő Anya. De már megjelennek a Máriával kapcsolatos témaköröknek azon változatai is, amelyek a képzőművészetben is egészen napjainkig jelen vannak: Mária születése, Szent Anna - Szűz Mária - és a gyermek Jézus hármas bemutatása (mettercia), s a legközkedveltebb forma: Mária karján a Gyermekkel (hodigitria, eleusza, nikopoia ábrázolásmódokban) (7-8-9. kép). Ezekben a változatokban visszaköszönnek a szigorú ikonográfia ábrázolási szabályok oldottabb megfogalmazásban. A 15-16. század a reneszánsz fénykora a magyar területen. „A virág-szimbolika a lírában tovább terebélyesedik, a szerzetes-költők Mária-dicséreteikben gyakran ugyanazokat a virág-metaforákat alkalmazzák költői soraikban, mely- lyel a kor szerelmes lovagjai fordultak szívük hölgyéhez. A szent Mária-ének és profán virágének szoros rokonságáról, kölcsönhatásáról tanúskodik számos ekkor született lírai alkotás. De ezt példázza a képzőművészet tematikája is. Bár a Szent Szüzet ekkor még kizárólag Krisztussal együtt ábrázolták, legtöbbször karján a Gyermekkel, mégis minden Mária-ábrázolás más és más. (6. kép). Máriában a tisztaságot, a szépséget (a „rózsaságot“, a virágvoltot) állítják középpontba az alkotók (ezt példázza Mária gazdag díszítésű ruházata, az öltöztetés Mária-szobrok „ruhatára“), vagy a szenvedő anyát, aki lélekben hordja, átveszi Fia terheit, kínjait. A Mária a Gyermekkel-portrék jellegzetessége, hogy az Anya tekintete, egyéni arcvonásai visszaköszönnek a karján ülő Gyermek arcán és tekintetén - követve a népi tapasztalatot, hogy a fiúgyermek legtöbbször anyja vonásait örököli (dozmati Mária-szobor, Báthory Madonna-relief, Toporci Madonna-szoborportrék, gelencei Madonna...) (10-11—12. kép). A középkori vallásos költészet egészének a fejlődését tetőzi be az első már 785
