Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Novák László Ferenc: Sírjelölési szokások. A fejfa
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. egyik a díszesen és az egyszerű fekete posztóban, bársonyban, tafotában felöltöztettek lovak szerepe a temetkezés során. Az ősi szokás szerint a magyarok ilyen alkalomkor feláldozták a lovat, s a harcossal közös sírba helyezték (ezt igazolja a honfoglaló magyarság lovas temetkezése). László Gyula megállapítása szerint ez az ősi hagyomány tovább élt a keresztény temetési ceremóniában is, azzal a különbséggel, hogy már nem áldozták fel a lovakat, hanem az egyháznak ajándékozták.24 A temetési menetben díszes, aranyos zászlókat és egyszerű, fekete tafota zászlót is vittek. Ez utóbbit beletörték a sírba, míg az aranyos zászlót, címert, epitáfiumot a templom falára erősítették fel. Az elhunyt közönséges kardja is a sírba került ketté törve. Az ősi hagyomány szerint mindezt azért cselekedték, hogy az elhunytnak szolgálatára legyenek a harci eszközei a túlvilágon is. A főrangú, vitézi renden lévő személyek temetési pompájában fontos szerepet játszott a kopja fegyver. Mivel a temetés rendszerint templomban történt, nem adódott lehetőség arra, hogy a sírköbe állítsák a fegyvert. Mint említettük, ez a zászlós kopja megjelent a síkövön faragványként. A kopjákat nem törték a sírba sem, miként a zászlót és kardot, hanem jelképesen a feketekopjás sereg fegyverét a templom falán törte össze, ügyelve arra, hogy a sírba töréssel egyszerre történjen, mintha valóságosan is a sírba lett volna törve a kopja. A XVII. századi temetési ceremónia feljegyzések többnyire római katolikus szertartást dokumentálnak, Radvánszky Bélának köszönhetően.25 Apor Péter leírása szerint a protestáns vallású rangos emberek temetése is hasonlóan történt Székelyföldön. A régi erdélyi rangos, vitézi temetésről írja 1736-ban: „Az töröksíposok és trombitások után mentenek az urak hintái, az után ment az község, az község után vezette két-két ember a czifrán felöltöztetett paripákot, az után mentenek a férfikeservesek hintái, a férfikeservesek mentenek lóháton az test előtt [...] két pénczélba öltözött; az kinél az arany as zászló volt, és aranyos fegyverben volt maga is, az ment szerszámos czifra paripán; az kinél az fekete zászló volt, az ment a bakacsinba öltözött lón. Az ezüst címert feketében az fejinéi gyalog vitték. A test után mentenek az keservesasszonyok hintái, azok után az asszony i község [...] mikor az egész vége volt, ha fiai voltak és a közelébb való atyafiai fogták az koporsót, mások is segéltettek, és azok vitték az testet az sírig; mikor osztán az sírba bétették, az pánczélban lévőtől elvették az fekete zászlót és kardot, azokat esszerontották, és az sírban az koporsó mellé bévetették, az ezüst címert az templom belső oldalára felszegezték, úgy hasonlóképpen az aranyos zászlót az templomban nyelinél fogva felfüggesztették; az 24 László 1944. 25 Radvánszky 1879. 753
