Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Novák László Ferenc: Sírjelölési szokások. A fejfa
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. ott lobogott. [...] ha katolika volt, semmi oratio nem volt, az más valláson lévőknél volt magyar oratio"}6 Székelyföld tudós ismertetője, Orbán Balázs a XIX. század közepén még látta, hogy a sóvidéki, római katolikus Atyhán vitézi ceremóniával temetkeztek a székelyek. A közeli rokonok, vagy a falu tekintélyesebb emberei közül valaki a bakacsinnal beletakart ló hátára ült kibontott üstökkel lovagolt a koporsó előtt, kezében lefordítva tartva a sírkopját. Temetéskor a sirba lőttek, majd a felhanto- lás után a zászlóskopját a sírhantba szúrták. Ennek a vitézi temetésnek emléke még a XX. század végén is felfedezhető volt Atyhán (Sóvidék, Székelyföld).26 27 A zászlók még fontos szerepet töltöttek be a temetkezés során a vitézi élet lehanyatlása után is a XIX. században, nem csak Erdélyben, de Magyarország más vidékein is. A Vas megyei Nagysimonyi temetőjéről 1844-ben történik említés. Az evangélikus vallású Nagysimonyiban nem fejfát, hanem fakeresztet állítottak az elhunytnak, s a nemeseknek, vitézlő renden lévőknek kijáró vitézi temetési ceremónia fontos kellékét, a rúddá egyszerűsödött zászlós rudat állították a sírhantba.28 Az Erdélytől, közelebbről a Székelyföldtől távoli helység vitézi temetési szokása egyértelművé teszi azt, hogy a fakereszt vagy fejfa sírjel és a kopja vagy zászlós kopja fegyver együtt létezett, s a kopja a vitézi rangot fejezte ki, de nem volt önálló sírjel. Az említett, 1678-ból ismert nyárádszentannai adat szerint a „fejéhezvalófa”, fejfa mellett „kopja”, fegyver is a sírhantra került.29 Ennek bizonysága szerint is, szükséges hangsúlyozni, hogy a kopja nem primér sírjel, s így kopjafáról, mint sajátos fejfa sírjelről nem is beszélhetünk. Ezt a megállapítást sóvidéki példa is megerősíti. Viski Károly Siklód fejfái kapcsán állapítja meg, hogy azok valójában a kopja fegyver tartói. A vitézi temetkezési szokás elmúltával a XIX. században már a kopja tartója sajátos sírjelölő funkciót vett fel, méreteiben, díszítettségében fejfa, gombfa alakult ki belőle, hasonló módon a koporsóvivő rudakból keletkezett lábfákhoz. A zászlós kopja emléke megőrződött azáltal, hogy - csökevényes formában ugyan -, de a fejfa csúcsába illesztve megmaradt. Orbán Balázs írja 1868-ban Felsősófalva temetőjéről: „Sófalván csak nem minden családnak külön temetkező helye van, a fejfák czifrán tulipánosán vannak kimetszve, főként a férfiak sírján lévő, s ezekbe, de csak a szabad székelyeknél (mert jobbágynak azt tenni nem volt szabad) egy zászlós kopjanyél helyezve. Oly szokás ez, mely 26 Apor 1972. 27 Saját gyűjtés (1980.) 28 Novák 2005. 29 Balassa 1989. 754
