Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Novák László Ferenc: Sírjelölési szokások. A fejfa
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. fák, hanem az abból faragott „fej-oszlop” ragadta meg képzetét, amely valóságosan is antropomorf szimbólumként, gombosfaként létezett Nagykőrösön.18 A legkorábbi fejfaábrázolás a XIX. század közepéről ismeretes. Kecskemét látképe Észak-Dél irányban mutatja a várost (a mai vasút felől). Előtérben látszik a metszeten a temető, ahol gombosfák állnak a sírokon.19 A magyar népnyelvhasználatban a fejfa sírjel különböző megnevezése ismeretes (pl. a Szilágyságban, Kalotaszegen „főtől”, „fütül való fa”, a Tiszántúlon „fejfa”, „fejefa”, a Duna-Tisza közén „gombosfa”, Kalotaszegen, Székelyföldön „gombfa”, az Őrségben „sögfa”), azonban a „kopjafa” népnyelvi terminológia nem található meg. Kalotaszegen egyedülálló a zoomorfia. Ősi nomád, tatár hagyományokra emlékeztet a fejfák felső részének lófej (csikófej) motívum formakincse (9. kép).20 A fejfák díszítésének virágkora a XIX. század utolsó harmada, a századforduló idejére tehető, az első világháborúval végződően. Az osztrák önkényuralom, nemzeti elnyomatás elmúltával, az 1867-es kiegyezéssel kibontakozó nép- művészeti virágkor ékes megnyilatkozásai az antropomorf és díszesen faragott fejfák. A XIX. század második felében már megjelentek a sírokon a stilizált ember alakú, valóságos embert szimbolizáló szobrok. Ezeknek a fejfa-ember- szobroknak gyönyörű példányai ismeretesek a XIX. század utolsó harmadából Hódmezővásárhelyen, hasonlók voltak Békés mezővárosban, a Tisza melletti Tószegen, a Duna-Tisza közén Kunszentmiklóson. A Tisza felső szakaszán, Szatmárcsekén az úgynevezett csónakalakú fejfa képviseli az antropomorf fejfák tekintélyes nagyságú csoportját, s annak stílusvariációi, az impozáns megjelenésű, térhatású, tönkös, bajusz-motívumos faragványokban fedezhetők fel Felső-Magyarország különböző vidékein, Ung-vidéken, Abaújban, Gömörben. A Duna-Tisza közén az antropomorf jellegű gombosfák készültek (pl. Dab, Dömsöd, Dunavecse, Foktő, Dunaszentbenedek, Nagykőrös, Cegléd). A Székelyföldön (Háromszék) jelentek meg a gazdag - csillag, tulipán, gomb - motí- vumkincsű gombfák, Kalotaszegen a hímesen faragott népművészeti remekek, a csillagos-tornyos gombfák. Hasonlóan díszes gombosfákat faragtak a duna- tisza közi Áporkán, Majosházán, Fülöpszálláson, Izsákon. Érdekes módon az evangélikus szlovákok lakta falvakban (Alberti, Irsa, Péteri, Pilis, Dunaegyhá18 Novák 2011. 19 Vahot 1856.; Lásd. Novák 1982. 20 Itt említjük meg, hogy a XVII. század közepi (1661) török-tatártámadás után maradtak itt tatámépesség, s olvadt a magyarságba. Malonyay 1907; Novák 2005; Egyes afgán törzseknél még a közelmúltban megtalálhatóak voltak az állat alakú, zoomorf fejfa síijelek. Lásd. Dupree 1980. 751
