Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Sz. Tóth Judit: A solymári úrnapi szőnyeg
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. füvei szórták fel, két oldalon a házak előtt letűzött zöld ágak szegélyezték. Az ötvenes évektől a körmenet útvonala a Templom teret övező utcákra szűkült. A templom előtti úrnapi szőnyeget dokumentum értékű színes diafelvételeken dr. Jablonkay István örökítette meg az 1960-80-as években.12 Az úrnapi szőnyeg első ismert tervezője és készítője Gerleházi (Gertheim) Mihály (1914-1972). Nem sekrestyés volt, de ahhoz hasonló módon kötődött a római katolikus egyházhoz. Az úrnapi szőnyegkészítés, mint specializált egyházi feladat sok éven át, az 1950-es évek elejétől 1967-ig az ő nevéhez kötődött.13 Hívő katolikus, aki templomokból, kegyhelyekről „hozott” motívumok alapján rajzolt mintákat és dikiccsel maga vágta ki azok sablonjait vastag papírlemezekből. A mintákat évente újabbakkal gazdagította. (13. kép) Nemcsak ügyes kezű, kreatív, a közösségért tenni akaró ember volt, vidám természete, szervezőkészsége is segítette a szőnyegkészítés lebonyolításában. A szőnyegkészítés férfimunka volt. (14. kép) Az előkészítés során a szétporlott, még darabos kőzetet átrostálták. A bánya területéről fuvarosok szállították a helyszínre. A szőnyeg nyomvonalát kőművesek mérték ki. A kocsikról a Templom téren, a négy kápolnánál és néhol az útvonal mentén rakták le a kőport. Innen talicskával hordták szét és terítették le az utcán, a kápolnák előtt azok oldaláig kiszélesedő formát alakítva ki belőle. Az oltárok elé szintén került egy-egy vallási szimbólum, idézet ugyanúgy, mint a templom előtti szőnyegre. A kőpor felszínét fából készült eszközzel elsimították. A díszítmény alá finomabb kőport szitáltak, mely a mintát adó porfestékhez hasonló állagú volt. A papírból kivágott negatív minta részeibe kis szitákból, ecsettel mozgatva juttatták a színes kőport vagy festéket. A Gerleházi Mihály által tervezett, a templom bejáratától a tér széléig érő szőnyeg másfél méter széles volt és kizárólag kőporból készült. (15. kép) A legkorábbi, az 1950-es évek felvételei szerint a kőpor fehér és lilás árnyalatát variálta leggyakrabban, olykor a sárgát is oly módon, hogy megjelenésében futószőnyegre hasonlított. A középrész 50-60 cm széles, lilás vagy vörös kőpor volt, két oldalán világos sáv, pont-szerűen lerakott apró levélcsíkkal elválasztva. Középre mindig három kör, koszorú került, ezek foglalták magukba a legfőbb vallási szimbólumokat. Ezek: Isten báránya, kereszt, horgony, szív, és az ünnep elmaradhatatlan jelképe, az Oltáriszentség olykor felirattal keretezve. A koszorúk között Krisztus monogram, alfa és omega, kereszt, szív motívum 12 A színes felvételekre Jablonkay Mária, a helytörténeti gyűjtemény vezetője hívta fel a figyelmemet és bocsátotta rendelkezésemre. Segítségét köszönöm. 2010-ben ennek nyomán kezdtem a gyűjtőmunkát és tájékozódni a sablonok hollétéről. 13 Köszönöm lányának, Gerleházi Mártának az adatokat és a rendelkezésemre bocsátott fényképeket. „Gerleházi Mihály virágszőnyeg készítő” szerepel a jeles solymáriak arcképcsarnokában Milbich - Hegedűs 2011,212-213. 726
