Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Sz. Tóth Judit: A solymári úrnapi szőnyeg
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. tői nagy szervezettséggel, és méltó külsőségekkel zajlott. Ennek - a virágokkal való díszítés mellett - az 1930-as évek második felében része volt az emlékmű előtti színes kőpor-díszítmény. A Hősök napján 1937-ben és 1939-ben készített fényképfelvételek megörökítették a kőpordíszt, melyeken a magyar címer is látható. (6. kép) A kőporból mintázott „szőnyeg” a későbbiekben is jellegzetes tartozéka volt a plébániatemplom ünnepi eseményeinek. Elkészítették az idelátogató egyházi méltóságok tiszteletére, toronyszentelés alkalmára is. (7- 8. kép) A településen szokás volt az ünnep előtt lemeszelt úrnapi kápolnák, lakóházfalak, kerítésfalak tövébe 30-50 cm széles kőporsávot teríteni, mely a falat védte a fölverődő sártól. A fehér kőpor legáltalánosabb felhasználási módja azonban a súrolóporként való alkalmazás, ebben a formában ott volt minden solymári háztartásban.* 10 11 Az úrnapi szőnyeg Solymáron recens adatok szerint mindig kőporból készült. (9. kép) Megnevezése azonban a köznyelvben virágszőnyeg. Monográfiájában Seres István is virágszőnyegről ír, amely a mintegy 2 kilométeres útvonal teljes hosszában terült el. A szőnyeg a templom előtt volt a legszélesebb és a legdíszesebb, majd az útvonal többi részén mintegy 60 cm szélességet tett ki. A szőnyeget végig a községi bányákból kitermelt fehér vagy sárga kőporból készítették, amit színes kőporból, különféle vallási jelképekkel díszítettek a templom és az oltárok/kápolnák előtt. A szőnyeg mindkét szélét virágszirmokkal szórták fel. A teljes útvonalat a házak és kerítések mentén zöld gallyakkal szegélyezték, az egész utcát apróra vágott, friss zöld fű borította." (10 - 12. kép) Adatközlők szerint kőporszőnyeg volt a háború előtt is Solymáron, erről azonban írásos említés nincs, és - ellentétben a más alkalmakra készített díszítményekkel - az úrnapját, az úrnapi szőnyeget vagy annak készítőit megörökítő fényképek az 1950-es évekből ismertek. A legidősebb adatközlők gyermekkorukra, az 1940-50-es évekre visszaemlékezve csak az utcákon végigfutó, keskeny, díszítetlen kőporszőnyeget említik, melyen gyermekként végigmentek az ünnep délutánján. Ez a szőnyeg a körmenet teljes útvonalán, mintegy 2 km hosszan haladt. Az utcát szecskázott minden szervezet részt vett. A menetet zenekar vezette be, melyet fehér ruhás, mirtuszkoszorús lányok követtek, akik négyesével vitték a koszorúkat. A menetben a másik három zenekar is felvonult és felváltva játszott. Az ünnepet a Himnusz, majd a leventék díszfelvonulása zárta. A hősi emlékmű gondnoka Wenczel Márton japánkertész, az első világháború frontharcosa volt, aki az emlékmű virággal való díszítését élete végéig ellátta. Seres 1993, 275. A kőpor- díszítmény készítőiről nincsenek adatok. 10 Hála 1990. A kőpor kitermelését, hasznosítását, a vele való házaló kereskedelmet a közeli Pilisvörösvárról írja le. A kőpor solymárihoz hasonló dekorációs célú felhasználását nem említi. 11 Seres 1993,279-280. 725
