Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Puskás Bernadett: Két kárpátaljai fatemplom és ikonosztázaik
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. datálva). Az uzsoki ünnepikonok sorrendjén is változtattak az 1990-es években. A baloldalon sorakozó jelenetek között szerepelnek fő ünnepek: Mária születése, Örömhírvétel, Karácsony, Vízkereszt. A két főünnep között szerepel még a Találkozás Simeonnal ünnep, ahol a háttérben hangsúlyosan nagy gyertyákat tartó figurák emlékeztethetnek a keleti keresztényeknél, a görög katolikusoknál is gyakorolt gyertyaszentelés hagyományára (Громниця, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe). Mintegy kiegészítésére készült az önálló ikonként megfestett Jézus körülmetélése jelenet is, azaz olyan téma, amely ritkán szerepel a krisztológiai ünnepek ábrázolásának keleti hagyományában. Utóbbi a 17. században jelent meg a régió ikonfestészetében (Ikon Sósfüredről /Sariásky Stiavnik/, Bártfa, Sárosi Múzeum/ SariSské múzeum). A középtengelytől jobbra az ikonok rendje a beavatkozás vagy az átalakítás után már felborult, így sem a liturgikus év kronológiai rendjéhez, sem a mariológiai, illetve krisztológiai ciklusok felosztásához és szokásos sorrendjéhez sem igazodik: Mennybemenetel, Pünkösd, Úrszíneváltozás, Istenszülő elszenderedése, Krisztus feltámadása, Mária bevezetése a templomba. A legutóbbi években újra véletlenszerűen megváltoztatták az ünnep ikonok rendjét. A szerkezet, a felső sorok eredeti formájának megismeréséhez olyan ikonosztázok szolgálatnak analógiát, mint például Iszka, vagy Podobóc, ahol hasonló profétasor kartusokat lehet látni (18. század első fele). Uzsokon a királyi ajtó fölött Krisztus sírbatétele jelenet is felbukkan, amely Passiósort is tartalmazó galíciai ikonosztázokon fordul inkább elő. Méretei arra utalnak, hogy a 19- 20. század fordulójánál korábbi átalakításkor került fel ide. Ekkor helyezhették át az ünnepsor hagyományos központi ikonját, az Utolsó vacsorát egy sorral feljebb, ahogyan ezt a Vavrousek féle felvétel is dokumentálta. Az 1980-as években ez az eredeti barokk kori ikon még látható volt, mára egy Leonardo nyomán festett keretezett képecske takarja. Az apostolsor átfestett középikonján a trónoló Krisztus Főpap mellett kétoldalt az Istenszülő és Keresztelő Szent János látható, az egykori Trimorfosz Deésziszeket követve. Ez az ikonográfiái típus gyakran szerepel e korszak ikonfestészetében a Munkácsi püspökségben, bár máshol már kezdett eltűnni. A szokásos magasságából kiemelt ikon a mennyezeti gerendát éri. Ezzel összefüggésben így architektúrális keretét kissé megcsonkították, és utólagosan egy kis zárókeresztet illesztettek bele. Az apostolsorban az alakok az ún. apostoli Deészisz középkori ikonográfiájának rendjéhez igazodva sorakoznak: elsőként az Egyház egyetemességének jelzésére Péter és Pál, majd az evangélisták, továbbá András, Tamás, Jakab, Fülöp, Bertalan, Simon. Az ikonok eredeti sorrendje megmaradt, viszont felirataikat elcserélték, sőt hibás helyesírással festették újra. Majd legutóbb, 2012 előtt a feliratokat ismételten beavatkozás érte, most már nyomtatott feliratok láthatók helyükön. A Próféta-sor, amely már az 1980-as években változ690
