Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Karlinszky Balázs: Egy 15. századi veszprémi kápolnaalapítás margójára. A veszprémi Keresztelő Szent János-plébániatemplom Szűz Mária-kápolnája a 15–16. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. amelyben meghagyta a veszprémi püspököknek, a püspökség kormányzóinak és ezek várnagyainak, hogy a kanonokokat szabad végrendelkezésükben háborgatni ne merészeljenek. Rozgonyi Simon veszprémi püspöksége (1429-1437) alatt kelt a főpásztor hasonló értelmű rendelkezése, amelyet 1500-ban VI. Sándor pápa (1492-1503) erősített meg, tartalmilag — és így a dátum kihagyásával - átírva azt.18 Egy korábbi kápolnaalapítás és kegyurasága kapcsán hasonlók figyelhetők meg a székesegyházbeli Keresztelő Szent János és Szent Pál apostololtár esetében. Az oltárt János felsőörsi prépost alapította, s 1401. június 24-én végrendelkezve nemcsak ingóságokat hagyott arra, hanem a kanonokokat jelölte ki az új oltárigazgató megválasztására.19 Oltár- és kápolnaalapítások Veszprémben a késő középkorban Az oltáralapítást tágabb kontextusba helyezve érdemes megvizsgálni azt, vajon egyedi esetnek tekinthető Porch Gergely kápolnaalapítása, vagy párhuzamba állítható esetleg a korszak hazai városi, illetve országos tendenciákkal? Az alábbiakban a veszprémi oltárok és kápolnák számának és titulusának az eddig rendelkezésre álló feldolgozásait vetjük össze és kíséreljük meg az elérhető források segítségével ezt pontosítani, illetve választ keresni arra kérdésre: mennyiben volt hasonló a városbeli oltárok és kápolnák számának alakulása a királyság más városaiban tapasztaltakhoz képest a 15. században. A középkori templomok és székesegyházak a mainál lényegesen több oltárral és kápolnával rendelkeztek. Az ezeknél elvégzett liturgikus cselekmények egyrészt a templom jelentőségét, presztízsét emelték, másrészt mivel az oltárt vagy kápolnát igazgató áldozópap (rector altaris vagy capelle) nem végzett lelkipásztori tevékenységet, így a hozzájuk tartozó birtokokat és jövedelmeket az igazgató mintegy javadalomként bírta. Az oltár- és kápolnalapítások célja a fundátor és rokonai lelki üdvösségének biztosítása volt az elmondott imák, misék, illetve az elvégzett officiumok és zsolozsmák által. A nagyobb alapítványok egy-egy klerikus számára teljes lekötöttséget jelentettek, míg a kisebbek ritkább elfoglaltságot jelentve heti egy-két órányi feladatot adtak, és így inkább jövedelem-kiegészítésére szolgáltak. Az egyházi társadalom alsó rétegébe tartozó oltárigazgatók - amennyiben éppen nem a középrétegbe tartozó kanonokok nyerték el jövedelem-kiegészítésként 18 1418: VO 191-192. (123. sz.); 1500: MREVIV. 97. (LXXXIV. sz.). 19 VO 175-176. (116. sz.). Hasonlók figyelhetők meg az esztergomi Szent András-kápolna esetében, a 15. század végén. A budai házakkal rendelkező kápolnát Pápai András esztergomi kanonok alapította 1495. július 15. előtt, s kegyuraságát halála esetére 1498. március 9-én átadta székeskáptalanának. 1495: DF 238300. (regesztája: Végh 2006-2008, 15-16./ II. 452. sz.); 1498: DF 238301. (uo. II. 459. sz.) Az esztergomi példát C. Tóth Norbertnek köszönöm. 69
