Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Karlinszky Balázs: Egy 15. századi veszprémi kápolnaalapítás margójára. A veszprémi Keresztelő Szent János-plébániatemplom Szűz Mária-kápolnája a 15–16. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. a rektorságokat - helyzete annyival volt kedvezőbb a szintén e csoportban elhelyezkedő káplánokénál, hogy javadalmukhoz nem kapcsolódott lelkipásztori feladat, nem volt szükséges tehát évről-évre szerződéses viszonyt létesíteniük az adott egyház plébánosával. Az alapító a megszervezett oltár- vagy kápolnaigazgatóságot sokszor családtagjai számára tartotta fenn, ezzel teremtve számukra szerény alapot megélhetésükhöz, módosabb alapítványok esetében pedig akár külföldi tanulmányok folytatásához biztosítva ezzel jövedelmet.20 Annak ellenére, hogy bár az alapítványok nagyságrendje különböző volt, és az egyházi társadalom alsó rétegének jobb módú csoportját alkották az oltárosok, „az alsópapság és a középréteg között igen merev határok húzódtak”. A kanonokok csoportjába az alulról történő bejutás ritkaságszámba ment.21 Az oltárigazgatóság adományozása a patrónus döntésén múlott. A püspöki székesegyházak oltár- és kápolnaigazgatóit gyakran a püspök vagy a káptalan nevezte ki. Veszprémben az 1556-ban összeállított városbeli javadalomlista világosan megkülönböztette a püspök és a kanonokok által adományozható kápolna- és oltárigazgatóságok körét.22 A plébániatemplomok esetében a kegyúr prezentálta a kinevezendő személyt, akit az egyházmegye főpásztora nevezett ki, majd iktattatta egyházi hivatalába és a hozzá tartozó javadalomba. A templom plébánosának formai egyetértési joga volt, mivel a javadalmat elfoglaló rektor ténykedését ő ellenőrizte.23 Veszprém a magyarországi városok között kisebb jelentőségű és lakosságú mezővárosnak számított, de püspöki székesegyháza mellett legalább öt plébániatemplommal rendelkezett. A városi egyházak kápolnáira és oltáraira vonatkozó feldolgozások közül valamennyi Békefi Rémig immár több mint egy évszázada megjelent munkáját vette alapul.24 A ciszterci szerzetes három alfejezetben tárgyalta a Veszprémben található templomokat, azok kápolnáit és oltárait. A Szent Mihály-székesegyházban négy kápolnát - a Szentlélek, Szent György, Szent László és Szent Márton tiszteletére szentelteket -, illetve a Szűz Máriáról nevezett altemplomot írta össze. Ezekben a patrocinium oltára mellett a Szent György-kápolnában, illetve az altemplomban volt további egy, illetve két oltár. A székesegyházban ezeken kívül húsz oltár létezésére talált forrást A várban a felsoroltak mellett újabb négy templomot ismert, ezek közül 20 Az esztergomi székeskáptalanra vonatkozó legújabb vizsgálatok ugyanakkor kimutatták, hogy az egyetemi évek sok esetben időben megelőzték a javadalomviselést és -halmozást. Utóbbi tehát nem feltétele, hanem sokkal inkább a felsőfokú tanulmányok következménye volt. C. Tóth 2015,35.. 21 Békefi 1910, 339-343.; Mályusz 2007, 142-151.; Fedeles 2005, 70. 22 Szk 326-328. 23 Mályusz 2007, 144-145.; Cevins 2003, 120. 24 Békefi 1907, 22-62. 70
