Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Puskás Bernadett: Két kárpátaljai fatemplom és ikonosztázaik

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. rítusú templomok esetében a keleti és a nyugati szakrális építészet szintetizálá­sának szándékával történt, Kárpátalja templomépítészetének egyik sajátossága­ként beszélnek róla.4 Elterjedt nézet, hogy a templom toronnyal való kiegészí­tése a helyi építészetben nem a harangok elhelyezése miatt történt elsősorban, hiszen több templom esetében külön harangláb is épült. Tarasz kifejti, hogy a középkortól kapcsolódtak tornyok templomokhoz, azonban ezeknek védelmi és jelző funkciójuk volt. Másfelől a szerző rámutat, hogy jelzést hatékonyan harangokkal lehetett ellátni, és harangok kisebb méretben már a középkortól általánosan használatban voltak, fokozatosan „vándoroltak” át a templomot kö­rülvevő falakról vagy kapubástyáról a templomtoronyba, s menet közben ala­kult ki a harangozás barokk kori liturgikus gyakorlata.5 Ezt igazolva az uzsoki templom 1751-es canonica visitaciója már azt említi, hogy az uzsoki templom­nak két harangja is van, több más templom esetében pedig három harangot is feljegyez, melyek bizonyára szintén kisebbek lehettek.6 A templom felett a domboldalon 1929-ben kétszintes harangtorony épült az I. világháború befeje­zése után beszerzett újabb, nagyobb harangok számára.7 Az épület hármas tömegét széles tetőeresz fogja össze, mintegy fedett torná­cot helyettesítve. Ebben az alsó sávban még borítás nélkül látható a boronafal. Az ereszt, amelyről már a hármas tetőzet emelkedik, valamint a tetősíkokat és a köztük lévő falszakaszokat egységesen fazsindely védi. A kis kupalakú torony­csúcsok gömbjein nagyméretű, mára már felújított formában látható hármas keresztek állnak, a középsőt a görög katolikus egyház 1949-es betiltása után András-keresztre cserélték. A hagyományosan, bárdolt fagerendákból épült fatemplom külső homlokza­tának egyik dekoratív sajátosságát az alsó sávban a boronafal felfelé lépcső­zetesen kiengedett gerendavégei adják, amelyeket az előcsarnok és a szentély sarkainál a széles kiülésű tetőeresz alátámasztására hagytak ebben a formá­ban. A túlnyúló gerendavégeket sajátos, nyugaton íves profilozással, keleten ún. golyvás kiképzéssel alakították ki.8 Az egyszerűségében nemes épület díszítőmotívumai szerények. Ezek olyan hagyományos lapos faragással ké­szültek, amely a bojkó templomok esetében különösen is jellemző, hiszen az épület összképét elsősorban zsindellyel fedett alapformái adják meg.9 A bejára­ti kapu széles szemöldökgerendáján három félkörívet véstek és faragtak meg, 4 Тарас 2007,439-446. 5 Тарас i. m. 506-507. 6 Гаджега 1924, 81. 7 Сирохман i. m. 132. 8 Magocsi - Zapletal 1982, 132, 169-170. kép: 1920-as állapot fotói. 9 Макушенко i. m. 96-97. 684

Next

/
Thumbnails
Contents