Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Puskás Bernadett: Két kárpátaljai fatemplom és ikonosztázaik
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. PUSKÁS BERNADETT Két kárpátaljai fatemplom és ikonosztázaik A munkácsi görög katolikus püspökség területén, amely egykor Magyarország tizenhárom északkeleti vármegyéjére terjedt ki, a 18. századra több száz templom épült, zömmel fatemplomok. A szakrális épületek, berendezésük nemcsak a helyi egyházi művészet barokk kori sajátosságait reprezentálják, hanem az elmúlt évszázadok, évtizedek történelmének, ízlésváltozásainak, beavatkozásainak nyomát is viselik, ezzel nemcsak a művészettörténet, műemlékvédelem, hanem a néprajz számára is tanulságokkal szolgálnak. Ezt példázza az uzsoki és a zugói fatemplom és berendezésük. Uzsok Ung vármegye nagybereznai járásában alapított település, az uzsoki hágó alatt, az Ung folyó eredeténél. Első írásos említése 1582-ből való, amikor egy járvány teljesen elpusztította korábbi lakosságát, s Galíciából telepítették be újra.1 Szent Mihály titulusú temploma eredetileg hagyományosan a hegyoldalban magasabban állt, később a könnyebb megközelítése miatt helyezték át lejjebb, napjainkban a Munkácsi ortodox püspökség alá tartozik.2 A fatemplom, hasonlóan néhány további olyan templomhoz, amelyek az Ung folyó felső folyásánál állnak, az ún. bojkó típusba sorolható. Az épület keresztvéges boronafalazása, a falszakaszok és a tetőstruktúra összekapcsolása a Kárpát-vidék védelmi faépítészetének hagyományait örökíti át.3 A viszonylag kisméretű templom zömök tömegformái arányosak. A bojkó templom sajátossága, ahogy ez Uzsokon is megfigyelhető, hogy a szentély, a hajó és az előcsarnokjói elkülönülő tömegformái önálló lefedést is kaptak. A templom sziluettjében a hajó központi tömege a legnagyobb, ezt hangsúlyozza ki a legmagasabb, hármas tagolású sátortető, a bizánci középkupola gondolatát is felidézve. A szentély fölött viszont egy lényegesen kisebb, kettős tagolású sátortető készült. A babinec, azaz női szakasznak is nevezett előcsarnok fölé a szentélynél kissé magasabbra nyúló, így - feltehetően emiatt - már gerendavázas szerkezetű, négyzetes alapú tornyot emeltek galériával, fent egyszerű sátortető lefedéssel. Az építészettörténészek legújabb véleménye szerint a toronyépítés e bizánci 1 Deschmann 1990,75-76. 2 Сирохман 2000,132. 3 Макушенко 1976, 22. 683
