Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Szőke Anna: A katolikus vallás megnyilvánulási formái a Vajdaságban
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. mert újat vélt felfedezni benne. Az élet új arculatát fedezte fel. Közelebbi jellemzője ennek az életvitelnek a nagyvárosi élet utánzása, új kifejezőeszközök keresése, mint például a szentképek és a családi fotók eltüntetése a lakásokból. Eszményképpé vált a múlt értékeitől megszabaduló ember. Erős társadalmi elkötelezettség jellemezte az 1960-as, 1970-es éveket. Mindennek hátterében a szociális-egzisztenciális biztonságkeresés húzódott meg. Nem szabad megfeledkeznünk a második világháborúig fennálló osztálytársadalomról: nagygazdák, kisgazdák, béresek, cselédek. Megrendítő adatok tanúskodnak arról, amilyen mélyszegénységben élt a lakosság többsége. A hatvanas évek végére (1965) felnőtté vált nemzedék szakít a hagyományos szobabelsővel és felszámolja emléktárgyait. Csak az idősek ragaszkodnak emléktárgyaikhoz és a gyermekkorból fakadó vallásos életmódra utaló külső jelek megtartására, mint például az Első- áldozási Emléklap bekeretezve, a Házi Áldás, a vallásos feliratú falvédők. A családi fotók a fiókok mélyére kerülnek, a régi fotók, mint családi ereklyék eltűnnek, s ez által elvész a lélektani erő, amely táplálná a család összetartozását. A technika gyors beépülése az otthon melegébe nem ad időt a családdal kapcsolatos események továbbmesélésének. Az, hogy minden vendég, aki a házba belép, láthassa a keresztelőket és a bérmálkozást felidéző fényképeket, ez már szigorúan az ember belső élménye marad, mintha szégyen lenne megosztani másokkal az eseményt. Többé a tárgyak nem beszélnek, mert nem hagyják őket. És ez a polgárosult életforma felé való törekvés csak megerősítést kap az erősödő gazdasági felvirágzásban és az új ateista ideológiában. Mindezek ismeretében a házban - ahol a család a mindennapjait élte - a szenttisztelet változó képe tapasztalható. A fiatalok élettere már nem vállalja a kultusz kitárulkozó formáit. A „Házi áldás” legkülönbözőbb kivitelezési formái rendre a konyhában láthatók. A megöröklött szentképek további sorsáról bizonytalanok a jelenlegi tulajdonosok. Többen szeretnék elajándékozni olyan helyre, vagy olyan egyénnek, aki megőrizné őket. Ez idő tájt sok amatőr festő jelent meg a vállalatokban, s árulták festményeiket. Ezekből a képekből sok fellelhető még napjainkban is a lakásokban. Továbbá divatba jött a reprodukciók vásárlása, bekeretezése. Ezeknek a reprodukcióknak valódi festményhatása volt, esztétikailag is elfogadhatóak, ily módon legalább több elismert festő neve és alkotása bekerült a köztudatba. Nagyon divatos volt Van Gogh festménymásolatokkal dísziteni a szobabelsőket: Napraforgók, A tenger Les Santes Maries (a köztudatban csak Tenger), az íriszek és a Ciprusok a legnépszerűbbek. A még fellelhető szentképek javarészét esküvői ajándékként kapták a déd562
