Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Klestenitz Tibor: Vallásosság és hitélet Magyarországon – a katolikus nagygyűlések tükrében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. sadalmi csoportok számára, remélve, hogy a tagok így teljesen azonos célokat fognak kitűzni, és ezek elérésére azonos eszközök állnak a rendelkezésükre.41 Nem az volt a céljuk, hogy tömegszervezetté válva maguk irányítsák a helyi katolikus közéletet. Inkább a kiemelkedő képességű tagokból kívántak egyfajta vallásos elitet kinevelni, amelynek az volt a feladata, hogy a különböző társadalmi csoportokban előkészitse és támogassa a pap erőfeszítéseit a szekularizáció megállítására.42 A jezsuita rend 1891-ben kezdte meg működését Budapesten, és hamarosan megindult a kongregációs intézmények kiépítése. 1897-ben megalakították az egyetemi hallgatók kongregációját, 1902-ben létrejött az iparos ifjak, majd az iparos mesterek szervezete, egy év múlva indult meg az értelmiségnek szánt urak kongregációja43 Noha a szervezet gyors fejlődésen ment keresztül - 1912- ben a 182 kongregációnak majdnem huszonhárom ezer tagja volt -44 ez mégis elmaradt a jezsuiták várakozásaitól. Mindezt a plébánosok félelmeivel, kényelmességével, esetleg a jezsuitákkal szemben érzett ellenszenvükkel magyarázták, amelyet a papság számára készített ismertetőkkel, a kongregációk céljait megvilágító újságcikkekkel igyekeztek oldani.45 A jezsuiták természetesen a nagygyűléseket is felhasználták céljaikra. Komárik István SJ már 1901-ben népszerűsítette a fórumon az intézményt. Szerinte a hit ellenségei meg akarták akadályozni a kongregációk felvirágzását, mert úgy vélték, hogy a Mária-kultusz következménye a hitélet általános megújulása. A szónok ugyanakkor nem rejtette véka alá, hogy igazságtalannak tartja az intézményt ért kritikákat, amelyek szerinte túl szigorúan ítélték meg a kongregációk kezdeti működését: „A sok jó mellett az apró-cseprő kinövések eltűnnek s nem mutat valami finom pedagógiai tapintatra a kongregációk leírásánál ezekkel előállani a nagyobbszabású dolgok mellőzésével, hogy az egész ügyet avatatlanok megócsárolhassák.” A tamáskodókkal szemben azt hozta fel, hogy a kongregáció múltja sokkal nagyobb garancia az ifjúság erkölcseire „holmi humanisztikus irányú olvasmányoknál és művészeti tárgyaknál”.46 Hogy a kongregációk kezdeti megítélése a katolikus közösségen belül sem volt teljesen egységes, jól mutatják az 1903-as nagygyűlés eseményei. Itt Izsóf 41 így a tanoncok, az iparosok és kereskedők, a munkások, a közép- és felsőbb iskolák diákjai, a tisztviselők, a „magasabb intelligencia” és a fönemesség számára is külön kongregációk alakítását javasolták. Bús 1907,66-67. 42 Stumpf 1910,2. 36. 43 Dőryl991, 37. 44 Bangha 1912 1.4. 45 Bangha 1915. 46 Gyürky 1901, 177-179. 56
