Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Béres István: Tradíció és modernitás a bencés oblátusok közösségében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. felé, úgy tűnik, hogy már a kezdeteknél eldőlt.5 A ma hívő emberének ez a missziós parancs folyamatosan aktualizálódó, személyre szóló parancs-e még? Annak érzi-e? Vajon a ma „átlaghívője”, a sokszor csak „maga módján vallásos” embere mennyire akar, tud, mer kiállni az „eszmék és hitek piacára”, és ott bátran hirdetni, ajánlani a maga „portékáját”? Persze írásom nem ezekről a hívekről szól, hanem olyanokról, akiken igenis számon kérendők mindazok a feladatok, amelyeket Jézus a tanítványaira hagyott. Ezt ők maguk deklarálják a szabályzatukban is.6 Ők a bencések laikusokat és világi papokat tömörítő harmadrendje, az oblátusok, obláták szervezete. A ’harmadrend’7 (lat. ordo tertius), vagy ’világi (harmad)rend' egy olyan vallásos társulás, melynek tagjai a világban valamely szerzetesi intézmény szellemében, annak felsőbb irányítása alatt apostoli életet élnek és a keresztény tökéletességre törekszenek (CIC 303.). A hatályos egyházjog szerint a szerzetesi intézmények mellett alakulhatnak harmadrendek, amelyek jóváhagyásánál az egyházi társulások általános szabályait kell alkalmazni. Harmadrendet 1983 előtt csak szerzetesrend alapíthatott apostoli kiváltság alapján, és csak szentszéki jóváhagyással. A harmadrend belső fegyelmét az alapító rend, külső fegyelmét a helyi főpásztor határozza meg. Tagjai - úgymond - részesülnek a szerzetesközösség lelki kincseiből, azaz a rend lelki vezetése - kijelölt szerzeteseken keresztül (őket a bencéseknél oblátusrektoroknak hívják) - érvényesül a tagok lelki és hitéletében, rendszeresen összegyűlnek a rendházakban, monostorokban, valamint állandó kapcsolatot tartanak fent a dékániákban (területileg szerveződő csoportokban). Tagok lehetnek világiak és papok is, de szerzetesek - értelemszerűen — nem. 5 Máté evangéliumának zárószakasza (Mt 28,16-20), melynek versei tartalmazzák ezt a missziós parancsot: „ Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!" (Újszövetség. Ford., bev. és utószó Simon Tamás László O.S.B. Pannonhalma, Pannonhalmi Főapátság, 2015.) Jelen tanulmány kereteit szétfeszítené az a nagy és gazdag történet, amit a hitteijesztés, majd a misszió (missio) fogalmának kibontásakor át kellene tekintenünk. A téma komplex és több oldalról való megközelítését, megismerését segítheti a magyarul is olvasható Bosch 2005. 6 A szabályzatot folyamatosan aktualizálva, és más liturgikus előírást, aktuális információkat, illetve rendtörténeti és egyéb lelkiségi írásokat a rend a kilencvenes évektől körlevelekben, majd a közelmúltig egy évente kétszer megjelenő, belső terjesztésű folyóiratban, az Obláciőbaa osztott meg az oblátusközösséggel. Ennek szerkesztése a mindenkori oblátusrektor (aki egy rendtag) feladata volt, akit néhány oblátus/obláta segített ebben a munkában. Az elmúlt években a folyóirat papíralapú változata megszűnt, a feladatait egy honlap (http://osboblatus.hu), melyet egy oblátus szerkeszt, és egy zárt, valamint egy nyilvános Facebook-oldal vette át. 7 Rövid meghatározás a Magyar Katolikus Lexikon címszava alapján a saját kiegészítéseimmel. 542
