Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Zsigmond Júlia: Egyéni és közösségi hitgyakorlás Kalotaszentmihály–Zentelke református gyülekezetében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. gyülekezetbe olyan karizmatikus lelkész érkezik, aki intenzívebb vallásos mentalitást képvisel, rövid időn belül kialakulhat körülötte egy magatartásában megváltozott csoport. Az ébredés iránt elkötelezett lelkésznek célja is elérni, hogy hívei ne csupán hagyománytiszteletből, családi, lokális szokásrend miatt, hanem a transzcendens közelségére, az igehirdetés útmutatására vágyva keressék a vallásgyakorlat egyéni és közösségi alkalmait. A lelkész nem titkolt célja volt a gyülekezet világnézetének megváltoztatása, hogy a Szentírás szűrőjén át vizsgáljanak meg mindent, és amit a szűrő nem enged át, attól váljanak meg. A párhuzamos különidejűség10 ugyanis a legtöbb népegyházi gyülekezetben megfigyelhető: egymásnak ellentmondó eszmék, kulturális habitusok, világképelemek egymással párhuzamosan, kortársi viszonyban élnek, vannak használatban - ez ellen lépett fel a lelkész, aki McGuire tipológiája11 szerint a virtuóz és diffúz vallásosságot képviselte (ezt neveztem fentebb egy szóval intenzív vallásosságnak), azaz a hit megélésében a tökéletességre törekvést (virtuozitás) és a keresztény identitás prioritását minden helyzetben (diffúz magatartás). Ennek tükörképe a „normál” és szegmentált vallásosság, amely a népegyházi gyülekezetek tagjaira leginkább jellemző: nem szükséges az erkölcsi mércét feljebb emelni a többség számára elérhető átlagos szintnél, illetve csak bizonyos alkalmakra koncentrálódik a vallásos identitás elsődleges megélése. Az 1998-as evangelizáció hatására és a lelkész kitartó munkájának következtében a körzeti bibliakörösök magukévá is tették ezt a gondolkodásmódot, mentalitást. Az evangelizációra Jury Lotman nézőpontjából is tekinthetünk: a robbanás momentuma egy újabb szakasz kezdetét jelenti, ez az áttörés pillanata azon folyamatok számára, amelyek a tudati mechanizmusok aktív részvételével valósulnak meg, a tudat mintegy visszahatol a robbanás előtti állapothoz, és retrospektív nézőpontból értelmezi a történteket.12 Szintén Lotman fogalmazza meg, hogy egy külső kultúra külsődlegességének meg kell szűnnie ahhoz, hogy betörhessen világunkba, tehát igazán belsővé kell válnia valaminek ahhoz, hogy változás következzen be: „Az emberi gondolkodás számára csak az válik létezővé, ami bekerül valamelyik általa használt nyelvbe. ” Az is megtörténhet, hogy a betörés annyira erőteljes, hogy egy egész kultúra (Lotman nyelvnek nevezi) kerül be általa, s ez a kultúra (esetünkben vallásos kultúra) akár ki is szoríthatja a befogadó kultúrát, vagy összetett, hierarchikus viszonyba léphet vele. Az evangelizációs hét13 után készült esperesi vizitációs jegyzőkönyv tanúsá10 Kaschuba 2004, 151-152. 11 Lásd. McGuire 1992. 12 Lotaman 2001, 27. 13 A reformáció ünnepét megelőző nagyhéten tartották 510
