Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Zsigmond Júlia: Egyéni és közösségi hitgyakorlás Kalotaszentmihály–Zentelke református gyülekezetében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. ga szerint a lelkipásztor így számolt be az eseményről: „...helybéli lelkipásztor örömmel újságolja el a gyülekezetben beindult lelki ébredést. Hosszú évek alatt kifejtett munkálkodása, valamint a gyülekezetben 10-12 napja tartott evangelizációs hét eredményeképpen a gyülekezetben kialakult egy olyan közösség, amely most 14 körzetbe szerveződve összegyűl és bibliaórákat tart. Olyan egyháztagok közösségéről van itt szó — mondja a helybeli lelkész akik az Ige hatására megtértek, átadták életüket Krisztusnak, akik lelki igénye nagyobb a többiekénél... ’’ Ugyanez a jegyzőkönyv magában foglalja azoknak a presbitereknek a véleményét is, akik szerint megbotránkoztató volt a Magyarországról meghívott lelkész megtérésre felszólító prédikációsorozata, és tiltakoztak a házaknál tartott kiscsoportos bibliaórák ellen, amelyeket az evangelizáció utolsó napján hoztak létre a Magyarországról hívott ifj. Zimányi József vendéglelkész és a helyi lelkipásztor biztatására.14 Az evangelizációs héten összesen négyszázan vettek részt, a záróestén közülük százötvenen maradtak vissza a templomban. Ekkor aszerint, hogy ki melyik felében lakik a falunak, tízfős csoportokba osztották az egymáshoz közelebb lakó embereket, megbeszélték, hogy melyik csoport melyik nap tart bibliaórát, és mi lesz a liturgia. Tizennégy csoport jött létre akkor. Mára összesen öt helyen maradt meg az alkalom, a résztvevők száma is csökkent: míg kezdetben mindig tíz fölötti létszámban voltak, mostanában legtöbbször kevesebben vannak, nagyrészt 1950 előtt született asszonyok. Csupán két férfi jár rendszeresen: apa és fia, az ő házuk az egyik bázis. Két kamasz fiú is meg-megjelenik egy-egy alkalmon az egy udvaron lakó nagymama szobájában, ami szintén bibliaórás helyszín. A körzeti bibliaórások eleinte gúnynevet is kaptak (a Noé bárkájáról szóló egyik Zimányi-prédikáció alapján: bárkások) a kívülállóktól, ami szintén jelzi, hogy az addig megszokottól jelentősen eltérő formát választottak hitük megéléséhez. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem állt szándékukban kiszakadni a gyülekezetből, felekezetet váltani vagy szektává alakulni - ahogyan ettől a változások ellenzői és az egyházi vezetőség is tartott. Ok éppen református identitásukban érezték magukat megszilárdulni. A vallásszociológusok megegyeznek abban, hogy a vallásosságnak több tí14 Zimányi József meghívott lelkipásztornak újszerű és meglepő volt az istentiszteleteken alkalmazott igehirdetői stílusa, valamint visszahivásos módszere (felszólította az istentiszteleten jelen lévőket: aki komolyan gondolja, hogy megbánta bűneit, és ezután csak Isten törvényei szerint akar élni, Jézus Krisztust állítja élete középpontjába, az áldás után is maradjon bent a templomban, hogy együtt imádkozzanak a változásért). A gyülekezet egy része meghozta a döntést, amire a prédikátor buzdította, másik része viszont megbotránkozott a tapasztaltakon - a két tábor álláspontjának részletesebb bemutatását egy korábbi tanulmányomban végeztem el. Zsigmond 2014, 44-56. 511
