Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Gecse Annabella: Csak hagyományból? Hivatalos és népi vallásosság a 21. századi gömöri katolikus falvakban
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Másodikként a hagyományos vallásgyakorlás folyamatosságát őrzőkét. Az ő esetükben egy intenzív, közösségi vallásos élet elhalványulását követhettük végig a 20. század elejétől napjainkig. Az a jelenség, amellyel náluk találkozunk, számos magyarországi vallásszociológiai vizsgálat eredményével rokon. Tomka Ferenc írásában sorba szedi, jellemzi és elemzi azokat az állomásokat, amelyek egy-egy vallásos közösség életében az itteniekhez hasonló, önmagát már csak formákban megmutató „vallásgyakorláshoz” vezetnek.97 Ezzel az állapottal találkozhatunk a ma is templomjárók esetében, akik „társadalmi viselkedésében” nem a „megtartó hagyomány”, sokkal inkább az egyént erősen korlátozó „megkötő hagyomány” érvényesül.98 Némely plébános róluk mondja, hogy templomjárók ugyan, de „csak hagyományból”. A harmadik típust azok a felnőttek jelentik, akik nem templomjárók, nem vallásgyakorlók, de szüleik nemzedékének vallásossága még számukra is érték. Talán éppen ezért a nagy ünnepek nem kapnának ünnepi tartalmat vallásos alkalom, templom nélkül. Tehát ezeket megszentelik, ám a vallásos életnek nem alakítói és ezektől az alkalmaktól eltekintve nem is résztvevői. Ők azok, akik „kimaradtak” a vallásos nevelés folyamatosságából. Az ő tizenéves korukra rendszerint kihaltak már azok a falvakban maradt papok és kántorok, akik a korábbi korszak megtestesítői és hatóerői voltak. Ekkorra az egyház közösség- formáló, megtartó ereje megszűnt. A negyedik típust azok a fiatalok jelentik, akik életében a vallás már kisgyermekkorukban sem volt tiltott dolog. Az ő vallásosságuk - a család mellett - az egyházi szervezettségtől függ: meg tudja-e őket szólítani a plébános, megszervezik-e az iskolában a hittanoktatást. Esetükben a vallásosság tisztábban megalkotandó, megteremtendő feladat a papok számára, mint az előző nemzedék esetében. A vidék etnikai összetételéből adódik még egy, ám az említett korosztályos besorolásba, annak csoportosítása szerint beilleszthető népcsoport, a magukat is így nevező cigányok. Minden településen az emlékezettel elérhető időben mindig saját törvényeik szerint voltak vallásgyakorlók, ami állandóan különbözött a mellettük élő magyarok vallásgyakorlásától. A vizsgált településeken a legfiatalabb nemzedékek nagy részét ők adják. Vannak rá példák, hogy a másféle hozzáállás igényét környezetük érzékeli - és meg is oldja. Ám több az olyan eset, amikor nem sikerül őket megszólítani. Annak ellenére, hogy a szocializmus idején az egyház szerepe visszaszo97 Tomka 1991. 98 Balázs 2000, 310. 500
