Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Gecse Annabella: Csak hagyományból? Hivatalos és népi vallásosság a 21. századi gömöri katolikus falvakban

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

rult, a falvak egyházi ellátottsága másodlagossá vált, két település (Füge és Uzapanyit) kivételével a közösségekben kialakult egyfajta egyházi mindenes szerepkör. Ezeknek a „kulcsembereknek” azért rendkívüli a jelentőségük, mert az egymást gyakran váltó vagy a nyelvi korlátok miatt a közösséggel szót nem értő plébánosokkal szemben állandó a jelenlétük és egy nyelven beszélnek a vallásgyakorlókkal, hiszen a közösség tagjai. Nemegyszer a templomgondnoki, sekrestyési, harangozói feladatok mellett amatőr kántorrá képezték magukat. A vizsgált falvak közül ötben ma is él ilyen kulcsember, további kettőben kántori szerep nélkül. Ők azok, akik egy műfaj, a halotti búcsúztatók gyakorlatát is ébren tartják. Ők a folytatói a szocializmussal megszakadó korábbi vallásosságnak, ugyanis a liturgikus rendet, az egyházi zene sajátos változatát a gyakorlatból sajátították el. Kántori tevékenységük le is fedi az egész vidéket, de olykor képzett kántort is képesek helyettesíteni. A plébánosok bizonyos tekintetben ezzel a gyakorlattal szembe kényszerülnek, ugyanis ők nem foglalkozhatnak kizárólag a hagyományos vallásgyakorló első típussal. Ők szeretnék kinyitni a templom ajtaját mindenki előtt. így a valláshoz való viszonyulás a más-más gyökerű nevelés, az egyház korszakonként változó szerepe és hatása, az individualizálódással párhuzamosan jelentkező vallásos „szükséglet”: a közösségépítő szándék együtthatása továbbra is érvényesíti a népi vallásosság már többször említett helytálló meghatározását.

501