Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Gecse Annabella: Csak hagyományból? Hivatalos és népi vallásosság a 21. századi gömöri katolikus falvakban
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. repe azonban alapjaiban megváltozott a közösségek életében - ráadásul erősen átalakultak a közösségek maguk is. A szocialista ipar úgy kínált megélhetést a földjeiket elvesztettek számára, hogy el kellett költözniük falujukból. A nagyvárosok, Kassa, kisebb mértékben Pozsony és kisebb környékbeli városközpontok: Rimaszombat és Tornaija elszívó hatása már az iskolás korosztálynál is érvényesült. Sok helyen 5. osztálytól máshová utaztak a gyerekek, mert a falunak csak alsó tagozatos iskolája maradt. (Ez mai napig nem változott meg.) A felnőttek ugyanígy utaztak a munkájuk miatt, majd elköltöztek a munkájuk után, ebben az időszakban bomlottak fel a többgenerációs családok. Ebben látom annak okát, hogy ma minden vizsgált faluban a lakosság töredéke vallásgyakorló, templomjáró. A falvak jórészt elöregedtek, elnéptelenedtek - vagy megváltozott a lakosság összetétele. Azok az akkor fiatalok azonban, akik a szocializmus időszakában költöztek be a közeli városokba, ott jelennek meg a vallásgyakorlók között. Tornaijai plébánosok meg is figyelték, hogy a város igazán katolikus, vallásgyakorló közössége csupa olyan családokból, személyekből áll, akik vallásosságukat a falvakból hozták. Eközben a falvakban kialakult az a helyzet, amellyel ma találkozunk. Vallásosságuk összetett, legalább három rétege van. A környék két legfontosabb városa, Rimaszombat és Tornaija katolikus vallásgyakorlóinak lényeges része került ki (azaz került be a városokba) ezekből a falvakból. Az, hogy az ő vallásosságuknak formailag valamennyire meg kellett változnia az új környezetben, természetes és azonnal mutatkozó jelenség volt. Néhány évtized elteltével, éppen manapság tapasztalható ennek fordítottja. A városi plébániák a fiatalok megszólítása mellett felismerték a „vallásos mag” fontosságát, közösségerősítő szerepét. Az ilyen kis csoportokat alkotó idősebb, egykor falusi emberek, talán koruk előrehaladtával még fokozottabban gyerekkori vallásos mintáik felé fordulnak és ahol tudják, bevezetik azokat „új” közösségükbe, „új” lakóhelyük templomi rendjébe. Ezek a visszahatások külön vizsgálatot igényelnek és érdemelnek, ezúttal mindössze egyetlen jelenséget említek közülük. A Szent vagy, Uram gyűjtemény énekrepertoárját sok esetben kevésnek találják és másokkal is megtanítanak olyan énekeket, amelyeket „otthonról hoztak”. (Más kérdés, hogy ezeket nemegyszer falujukba éppen a városokból vitte el egy-egy rokon, alkalmi kántor.) A rimaszombati templomban például napjainkban a „Könnyes szemekkel...” kezdetű ének terjed „újdonságként”. Mai kottaképe mellett ismerjük Koós Elemér, egykori baracai kántor kottafüzetéből is, ahová 1955. április 3-án írta be. Emellett a „városban élő falusi vallásosság” típus mellett a vizsgált településeken a valláshoz való viszonynak - tehát tulajdonképpen a népi vallásosságnak - további típusait azonosíthatjuk. 499
