Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Klestenitz Tibor: Vallásosság és hitélet Magyarországon – a katolikus nagygyűlések tükrében

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

szabadsággal. Ennek szárnyain került ki győztesen a régi ütközésekből, ennek zászlaja biztosíthatja csak számára a győzelmet a modern ellenséggel szemben is.”4 Mint ez a gondolat is megmutatja, a társadalmi szekularizációs folyamatok előrehaladásának következtében a századfordulón a magyar katolicizmus soraiban is egyre érzékelhetőbbé vált a más érdekcsoportoktól és a negatív társadalmi folyamatoktól való fenyegetettség érzése. Bár a katolikusok alkották a magyar társadalom számszerű többségét, vezetői ennek ellenére állandóan szembesítették a közösséget a közös értékeket fenyegető - elsősorban ideológiai jellegű, vélt vagy valós - veszélyekkel.5

A nagygyűlésen a teológus Mihályfi Ákos 1902-ben arról beszélt, hogy a „modern felvilágosodás apostolai” hatalmukba kerítették mindazon intézményeket, melyekkel a nagy tömegekre hatni lehet, és „titkos egyezményeket” kötöttek a hithű katolikusok visszaszorítására.6 A következő évben Csernoch János már valósággal apokaliptikus képet festett: a vallástalanság erői a hit teljes kiirtására szövetkeztek, munkájuk az értelmiségre és a népre egyaránt hatással van. Az iskoláit elvégzett, a fegyelemtől megszabaduló ifjak vallástalanokká válnak, Isten elvetése után pedig minden további tekintélyt elvetnek.7

Ezek a félelmek idővel tovább mélyültek, hiszen 1905 körül a politikai és kulturális szférában lejátszódó változások sora a törésvonalak elmélyülésének irányába hatott.8 Az alkotmányos válság, majd a Kristóffy-Garami paktum (amely egyesek számára a liberalizmus és a szociáldemokrácia szövetségének rémét vetítette előre) további baljós előjelként szolgált.

Görcsöni Dénes újságíró az 1907-es nagygyűlésen a katolikusellenes éllel zajló „népbutítás” veszélyeiről értekezve azt követelve, hogy az Apponyi Albert által hangoztatott „kuruc katolicizmus” szellemében lépjenek fel, amely nem tűri el a sértéseket.9 Úgy vélte, a társadalomtudományi szabadiskolák azért sikeresek, mert minden előadásuk közös mondanivalón alapul: az urak és a papok felelősek minden nyomorúságért. Ezért a „népfelvilágosítás” módszeres megszervezését sürgette, elsősorban a szószék, az irodalom és az oktatás segítségével. Egyebek mellett katolikus szabadiskolák alapítását, Budapesten két-három közművelődési palota építését kívánta, amelyektől azt remélte, hogy néhány év alatt képesek lesznek megfordítani a közvéleményt.10 Osváth János iskolaigazgató azt hangoz4 Gyürky 1901, 144-146.

5 Enyedi 1998, 27.

6 Alkotmány, 1902. okt. 16. 4.

7 Alkotmány, 1903. okt. 23. 3-4.

8 Bihari 2008,29.

9 Alkotmány, 1907. aug. 28. 12.

10 Alkotmány, 1907. aug. 28. 11—12.

49