Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - S. Lackovics Emőke: Az egyházi esztendő böjti alkalmai a Bakony és Balaton-felvidék közösségeinek vallásos népéletében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. legrégebbi étel, a csíráztatott búzából, rozsból készült szalados (a Kisalföldön csiripiszli) került az asztalra, a Móri-völgy falvaiban öreg-, ló- vagy nagypénteki babból leves, lencseleves, aszaltleves, sült krumpli, túrós tészta, máié, később fonott diós-mákosrétes (korbácsrétes), pattogatott kukorica.32 Ezen a napon a reformátusok és általában a protestánsok döntő többsége is böjtölt. Többnyire bablevest ettek, Takácsiban nagy szemű „nagypénteki babból”, mákos tésztát, de tartózkodtak minden zsíros, húsos ételtől. A mákos ételek különösen kedveltek voltak, mivel hitték, hogy fogyasztása sok pénzt jelent az esztendő hátralévő részében. Ez a közösségek egyetlen böjti napja imádsággal és a templomban istentiszteleten való részvétellel vált teljessé. Ilyenkor mindenki gyászos ruhát öltött és éltek az úrvacsora szentségével. Általában elmondható az is, hogy a böjtre ruházatukkal is utaltak: az asszonyok többnyire gyászos viseletét öltöttek egész idő alatt. A nagyböjt a nagy- szombati feltámadási körmenetet követően, húsvét vigíliáján véget ért. Az első, böjtmentes étkezésre csak húsvét vasárnap reggel került sor, a kismisén megszentelt ételekből: sonkából, tormából, tojásból és kalácsból, amelyek jelképes értelműek is voltak egyszerre, emlékeztetve a híveket az Utolsó Vacsorára, Jézus kereszthalálára, a feltámadásra és a megszerzett üdvösségre, örök életre. E két nagy böjti időszakon kívül ismeretesek a fogadott böjtök. Magyarpo- lányban az esztendő során meghatározott hetekre böjtöt fogadtak. Egy esztendőben tizenkét alkalommal került erre sor. Ezt tizenkét arany pénteknek nevezték, amelyekhez kötött imádságok kapcsolódtak. A böjtnek erőt tulajdonítottak, amit valami cél érdekében gyakoroltak, ahogy adatainkból kiviláglik. Létezett egy profán módja is, mégpedig a ráböjtölés, amely döntően a nyugati keresztény Európa szélein maradt fenn, így a nyugati végen Írországban, keleten, a magyar nyelvterületen, tehát peremjelenségként értékelhető. A házasságjóslások között találkozunk vele többnyire, mégpedig Szent András (f60 k. nov. 30.) napjához, ritkábban Szent Tamás (t 1. sz. dec. 21.) elenyészően pedig Szent Ágnes (t 304. jan. 21.) naphoz kötődően. Ilyenkor az egész napi böjtöt követően, esetleg 9 szem búza és 9 korty víz elfogyasztása után éjszaka a lányok férfi gatyával, a legények női pendellyel párnájuk alatt megálmodták jövendőbelijüket. Helyenként, így Padragon, Mindszentkállán éjfélkor 77 vagy 99 alkalommal a párnát is meg kellett forgatni, vagy elalvás előtt mondóka kíséretében az ágyat átlépni. Ezekben az esetekben böjttel igyekeztek kikényszeríteni a természetfölötti erőktől kívánságuk teljesítését, az eredményesség érdekében azonban kérték a szentek közbenjárását is. Maga az álom 32 Galancsér - Lukács i. m. 45., 326-327. 464
