Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - S. Lackovics Emőke: Az egyházi esztendő böjti alkalmai a Bakony és Balaton-felvidék közösségeinek vallásos népéletében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. a szerelmi álmok körébe tartozó.33 Ráböjtölést a keleti keresztények is alkalmaztak kikényszerítő erőként valamilyen cél elérése érdekében. Hitük szerint ezek a böjtök mindig eredményesek voltak, sőt, az olyan személy, akivel kapcsolatban a ráböjtölést alkalmazták, különösen megijedt a következményként rá zúduló bajoktól, szerencsétlenségektől. Több esetet is hallottam Kalotaszentki- rályon és az Észak-erdélyi Sajószentandráson. Református közösségekben elsősorban a nyelv és a fül böjtjével éltek az úrvacsorái alkalmak előtt, a bűnbánati vagy penitenciális héten, amelyet pl. Dél-Er- délyben „nagyhétnek,” Kalotaszentkirályon „bűnbánati nagyhétnek", Felsőőrben „szánom-bánom hétnek” neveztek. Igyekeztek ilyenkor a más időszakokra nem jellemző önmegtartóztató életet élni, kerülve a veszekedést, durvaságot, trágár, istenkáromló beszédet és a haragtartást. Ismert, hogy több helyen ez alkalmakkor a haragosok megkövették egymást, hogy testileg, lelkileg tisztán, békességben járuljanak az úrasztalához, „megpróbálva” önmagukat, mert „Isten elé nem lehet készületlenül és méltatlanul odaállni” - mondták. Másutt a családtagok kértek bocsánatot egymástól úrvacsora vétele előtt. Több helyen ezen a penitenciális vagy bűnbánó héten mindezeken túl böjtöltek, vagyis étellel, itallal önmegtartóztatóan éltek. Nem illett ilyenkor mulatozni, sőt a lányokhoz sem eljárni. Egykor a hét minden napján bűnbánati istentiszteletre, imádságra, éneklésre gyűltek össze a hívek a templomban. A Balaton-felvidéken találkoztam olyan személyekkel, akik az 1950-es években bűnbánati héten a családtagokkal minden este közösen imádkoztak, énekeltek és felolvastak a Szentírásból. Ezen a héten különös nyomatékkai hívták fel a lelkészek a hívek figyelmét az adakozásra. A Balaton-felvidék és Kalotaszeg egyes közösségeiből ismert az a gyakorlat, hogy úrvacsora vételét követően külön adományokat tettek az úrvacsorával élők a perselybe a lelkész számára, amely adakozásnak középkori gyökerei megragadhatók, példázva a böjt, az imádság és az adományok hármas egységének szentírásbeli előképét. Az úrvacsora vételének napján sok közösségben szigorúan böjtöltek, amelynek megtartására a 19. századig a lelkészek is felhívták a gyülekezetek figyelmét, összekapcsolva a szüntelen imádkozással és az alamizsnálkodással. Utóbbiban mutatkozik meg a középkori előzményekkel, előképpel rendelkező engesztelés. Egyes vidékeken a koldusok a templom kapujában adományokért nyújtogatták/nyújtogatják kezüket, amely annak a szokásnak a maradványa, amikor a templom hátsó részében a vezeklésre ítéltettek így kérték a hívek imádságait lelki segítségként. Az adakozás mutatkozott meg nagyobb ünnepek előtt a szegények megvendégelésében, amelyek jócselekedetekként jelle33 S. Lackovits i. m. 2000, 11. 465
