Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek - Szulovszky János: Szempontok és adatok a szellemi világ néprajzának keresztény értelmezéséhez
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A vallásos világképben a tér - akárcsak az idő - nem homogén: vannak megkülönböztetett helyek (és idők). A különböző korok és kultúrák hagyományos társadalmaira egyaránt jellemző az a viselkedés, hogy amikor letelepednek, az első dolguk az, hogy a lakóterüket - voltaképpen az „élhető kozmosz” gyanánt - szimbolikusan kiszakítsák a természeti tájból, az ismeretlen, démoni térből. A kereszténység körében lényegében ezt a célt szolgálja keresztállítás, a kápolna- vagy templomépítés. Ugyanez a gondolat húzódik meg a temető - egy külön szertartás során megszentelt - terének körülhatárolásában, illetve a határ- kereszt-állítás egykori gyakorlatában. A terület így Istennek szentelt szellemi kontextust nyer. Mindmáig ez zajlik a Vízkereszt utáni időszak házszentelései során is. A térnek - a természetinek épp úgy, mint az épített környezetnek - vannak olyan pontjai, amelyeket különösen tisztátalannak, démoni uralom alatt állónak tartanak. Számos folklór-adat szerint ilyen hely többek között az árnyékszék és a kémény. (A lakóház füstmentesítését szolgáló épített üregnek a gyulladásveszélyes kátrány és korom lerakódását eltávolító kéményseprő alakjához eredetileg ezért tapadt negatív előjel - ennek az emléke él némely hozzá kapcsolódó szokáscselekvésben, illetve a Fekete Péter kártyajátékban.48) Az elmondottak miatt figyelemre méltó a következő történet. Tisztátalan helyek Vidéki plébánia, nyári lelkigyakorlat. Éjfél közelgett, sok fiatal már aludt. Egy leány, aki már egy ideje a megszállottság problémájával küszködött, nem feküdt le. A pap megkérdezte tőle: Mért nem alszol? Erre a lányból egy, a sajátjától merőben eltérő, másfajta hang kezdett beszélni:- Én vagyok a virrasztó, én őrködöm itt. Sosem alszom, én vagyok az ördög. Én vagyok ennek a háznak az őre. A lányban felnevetett és így szólt:- Sok mindent láttam ám én itt az évek során, elmondjam? Mire a pap:- Nem vagyok kíváncsi rá, hallgass Jézus nevében.49 48 Minderről, s az előjel-váltás hogyanjáról ld. Szulovszky 2008, 119-124. 49 „Az exorcizmus szertartáskönyve óva inti az ördögűzőt, hogy kíváncsiskodjon: kerülje a szófe- csérlést, a fölösleges és kíváncsiskodó, főleg pedig a jövőbeli vagy rejtett tényekre vonatkozó kérdéseket, melyek nem tartoznak hivatalához. A tisztátalan léleknek azonban parancsolja meg, hogy hallgasson és csak a kérdéseire feleljen. [■■■] A következő kérdéseket kel! például feltenni: hány szellem van jelen és mi a nevük, mikor kerültek az illető személybe, mi a megszállottság oka, és más ehhez hasonlókat. Ami a gonosz lélek többi haszontalanságait, a nevetést, az ostobaságokat illeti, az ördögűző szakítsa félbe”. Amorth 2009, 191. 388
