Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Albert András: Az erdélyi vallásszabadság kérdése gróf Bethlen Miklós röpiratainak tükrében (1687–1704)
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Mindaz, amit a Diploma Leopoldinum garantált Erdély státuszára nézve, megváltozott az 1692-1704 közötti időszakban. Ezt tanúsítja Bethlen Miklós kancellár Önéletírásában, ahol rövid számadást tesz és mérlegeli a Diploma Leopoldinum hitlevél kiadását követő első évek eredményeit, valamint visz- szaéléseit, törvénytelenségeit és visszásságait: az 1691-ben, 1692-ben és 1693- ban „és még azután is, egész Rabutin üdéjéig.” Bécs „igen kegyelmesen és csendesen bánt Erdéllyel, és az új diplomát igyekezte megtartani praxissal is. Ehhez pedig sokat tett Bécsben a Kinsky és Erdélyben a Veterani bölcsessége, Kleinburg és Absolon embersége és jó conscientiája.” Rabutin de Bussy generális és a hozzá hasonló gondolkodású politikusok a Bécsi Udvarban lábbal tiportak minden alkotmányos keretet. A Diploma Leopoldinumban biztosított Erdélyi alkotmányt és vallásszabadságot senki nem vette komolyan. II. Apafi Mihály fejedelem (1681-1701) Bécsben tartózkodott, császári engedély nélkül nem hagyhatta el a várost.15 Az Erdélyi Guberniumot minden hatalom és jog gyakorlásától megfosztották. Rabutin de Bussy generálissal a Guberniumnak lehetetlen volt őszintén együttműködnie, mert nem helyeselhették balfogásait és önkényes erőszakoskodásait. Rabutin azzal fenyegette meg a guberniumi tanácsosokat, hogy hatalmában áll vérpadra küldeni azokat, akik nem engedelmeskednek akaratának. Bethlen Miklós kancellár bátor és nagyon lényegretörő érveléssel próbált érvényt szerezni a Gubernium jogainak a guberniumi ülésen. A Diploma Leopoldinum 17. cikkelyét vette alapul hangsúlyozva, hogy a tábornokok nem avatkozhatnak be a politikába. Egységes álláspont kifejtésére azonban sajnos nem kerülhetett sor, mert a guberniumi tagok között is akadt olyan, aki titokban értesítette Rabutint minden megbeszélésről. A generálisnak megvolt a „spiritus familiárisa”, a maga bizalmasa. Rabutin de Bussy generális magatartása és viszonyulása a Diploma Leopoldinum biztosította jogokhoz és az erdélyi politikai élethez egy sajátos aspektusa a 17-18. századfordulós erdélyi politikai viszonyokban mindenekelőtt a Habsburg Birodalom érdekeinek van elsőbbségük. A fejedelemség három politikai és államalkotó nemzete, a magyar, a székely és a szász náció polgárháborús állapotok között volt, az országot pedig portyázó hadak dúlták és fosztogatták.16 A Gubemium tagjai megosztottak voltak minden kérdésben, a fondorkodás, az irigykedés és a gyűlölködés a politikai élet szerves részeivé váltak. Cserei Mihály történetíró határozott meggyőzdéssel hirdeti, hogy az Erdélyi fejedelemség pusztulásáért 1704-1711 közötti időszakban a Rákóczi szabadságharcban résztvevő felkelőket tartja felelősnek: „Rette15 R. Várkonyi 1993, 12. 16 R. Várkonyi 1984,409. 36
