Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek - Szabad Boglárka: „Krisztusba öltözködtetek!” Tárgy és öltözködés kultúra egy zarándoklaton
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. „A posztkommunista térség országainak egyházi kapcsolataiban alapvető fordulat következett be 1989 után. Több mint négy évtized után először az egyházak, mint szabad intézmények jelenhettek meg és foglalhattak állást a hazai és nemzetközi egyházi élet fórumain. ”5 Az 1989-es rendszerváltással tehát egy olyan felszabadultabb, az egyházak számára újra sok lehetőséget adó keret alakulhatott ki, amelyben a fő szerepet pontosan ez a fogalom, a megújulás játszhatja. Az elmúlt húsz év alatt egy olyan új irány indult útjára a Magyar Görögkatolikus Egyházon belül, amely olyan kezdeményezésekben mutatkozott meg, amik az élő hitre fektetik a hangsúlyt, a különböző rendezvények, bálok, fiataloknak szóló táborok stb. szervezésével, valamint a látványos, és mozgalmas „ősi” liturgikus gyakorlatokhoz való visszatéréssel. A folyamat, ami jelenleg tehát meghatározza a Magyar Görögkatolikus Egyház arculatát, a hívek életét, a kommunikációt és sok minden mást is, kétirányú. Egy részről a keleti rítus eredeti szépségében (természetesen a nyelvkérdés kivétel) való megtartása, más részről a fiatalos lendület, számos új program és rendezvény bevezetése a cél. Míg a Római Katolikus Egyházon belül a karizmatikus irány igen erőteljes - nem csak a fiatalok körében, - addig a görögkatolikusoknál erről nem beszélhetünk. A liturgia megmaradt változatlannak, nincs hangszer, nincs orgona, gitáros misékről szó sem lehet; ám van Damján Tábor, van Ifjúsági Zarándoklat, van Zsolozsmás Tábor, és sok más helyszín, illetve rendezvény, ahol egy „új” liturgián kívüli közegben lehet a hívő igazán görögkatolikus és igazán keresztény. így beszélhetünk a korábban már említett „természetközeliség” újbóli megjelenéséről, vagy az újító jellegű gazdag és változatos egyházi szervezésű programokról is. Az egyik ilyen, a 2000-es évek elején induló program, az Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat állandó célpontja Magyarország leghíresebb Nemzeti Kegyhelye. Máriapócs neve egyet jelent a magyarországi görögkatolikusok, s talán mondhatom, hogy a magyarországi keresztények egyik legfontosabb búcsújáróhelyével. Számos tudományos értekezés, vers, regény, dokumentumfilm, és ha a népi kultúrára gondolunk, hiedelemtörténet maradt fent a településről. A pócsi Mária-ikon először (és ebben a minőségében utoljára) 1696. november 14-től december 8-ig könnyezett. A megindult vizsgálatok hatására I. Lipót császár (1657-1705) Bécsbe vitette, ahol végleges helyet a Szent István Dómban kapott. A kép Bécsbe szállítása közel négy hónapig tartott, útja vaadott időszakban sokkal nagyobb megpróbáltatások voltak jellemzők. A pravoszláv egyházakba való beolvasztási kísérletekről, és az ezzel kapcsolatos ellenállásokra reagáló megtorlásokról többek között Pilipkó Erzsébet munkáiban olvashatunk. Vö. Pilipkó 2009. 5 Szilágyi-Flóra 2007, 171. 301
