Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. VEREBÉLYI KINCSŐ A búcsújárás: hit vagy divat? A népi vallásosság, ezen belül is a búcsújárás kutatása a magyar folklorisztika utolsó évtizedeinek sikerágazata. Gazdag kutatói életművek, kiemelt témakörök, sok helytörténeti dokumentáció áttekintésére itt nem is vállalkozhatunk. Annyit megállapíthatunk, hogy a középkori magyar zarándoklatokról, valamint a barokk búcsújárásokról alapos, részletes monografikus feldolgozások állnak rendelkezésünkre.1 Hasonlóan sokoldalúak az elmúlt évszázad magyar paraszti búcsújárásáról néprajzi módszerekkel készült tanulmányok.2 Miután a tanulmányozható források nagyon eltérőek, így a történészek, vallástörténészek, irodalmárok és néprajzkutatók feldolgozásainak módszerei és távlatai jelentősen eltérnek egymástól. Találó az a megállapítás, hogy minél távolabbi időszak a vizsgálat tárgya, annál inkább kibontható a búcsújárás, mint társadalmi jelenség társadalom- és egyháztörténeti beágyazottsága.3 Az időben hozzánk közelebbi korszak búcsújárásainak megközelítése jobbára a paraszti kultúra szemszögéből történt. Magától értetődik, hogy a zarándoklással, búcsújárással foglalkozó néprajzi munkák nem valláselméleti céllal íródtak. Miután a zarándoklás és a búcsújárás a vallási hit legösszetettebb és megvalósulásában megragadható formája, ennek tudatában számos kutató a vallásosság és a hit fogalmi meghatározására nem is törekedett. Feltételeződött, hogy a vallásosság azon a meggyőződésen alapul, miszerint a hívő ember kapcsolatot létesíthet a természetfelettivel, a szentséggel, ami kitüntetett helyeken intenzívebben van jelen, mint másutt. A népi vallásosság fogalma a kutatási hagyományban általában a kevésbé tanult tömegek vallásos hitének gyakorlatát jelenti, amely bizonyos határok között eltér adott egyházak előírásaitól. A hittel kapcsolatos népi elgondolások és cselekvések sokszor korábban hivatalosan is gyakorolt kegyességi formákat és mágikus képzeteket is ötvözhetnek. A vallással kapcsolatos magatartásformák a mindennapi életvezetést illetően egyének és csoportok szükségleteihez igazodva követik az egyházak tanításait és elvárásait. A népi vallásosság tartalma és formája a történeti időben változó, nehezen körvonalazható, hiszen általában véve is összetett feladat a hit megélése történeti formáinak a bemutatása. A népi vallásosság történetileg változó, időben és térben, konkrétan megvalósuló for1 Csukovics 2003; Kovács 2011-2012; Petneky 1994 ; Szilárdfy 1984; 1994 ;Tüskés 1993. 2 Bálint 1939; 1944; Barna 1990; Bálint-Bama 1993; Esterhas 1696. 3 Krötzl 1994. 249