Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. máinak közös és szinte állandó jellegzetességei mégis tapasztalhatók: expresz- szívek, jelszerűek, inkább az érzelmeket közvetítik, nem az értelemre, inkább az érzelmekre hatnak.4 A kutatások ennek megfelelően a forma és a funkció, azaz a gyakorlat felőli megközelítése irányába terelődtek. Érdekes módón a hazai szakkutatásban a terminológiai tisztázás szükségessége nem mutatkozott meg, a „zarándoklás” és „búcsújárás” tartalmi megkülönböztetése inkább megszokáson alapul, használatuk nem is mindig következetes. A zarándoklás inkább a szent helyekhez vezető hosszú távolság, hosszú időn át történő megtételét jelenti a középkorban, míg a búcsújárás a barokk időszaktól kezdődő, közelebbi kegyhelyek rövidebb ideig tartó felkeresésére vonatkozik.5 A zarándoklás, búcsújárás minden nagy vallás gyakorlatában benne van (buddhizmus, judaizmus, kereszténység, iszlám), évszázadokon át hatalmas tömegeket mozgatott meg és késztet mai is, vállaltan szerény körülmények között hosszú utak megtételére. Még általánosabban is fogalmazhatunk, miszerint a vallási érzés legkorábbi jelentkezése óta kimutatható azzal kapcsolatban a vándorlás is.6 Az útra kelésnek, az otthon elhagyásának az indokait a kutatások alaposan feltárták, osztályozták, minősítették mind a középkori, mind a későbbi vállalkozások esetében.7 Pásztor Lajos érzékenyen mutatott rá a közvetlen, racionális indokok mellett néhány egyéb motívumra is, amelyek nemcsak a 20. századra, hanem korábbi korszakokra is érvényes lehetett. „Segélykérés, hálaadás, bűnbocsánat azonban egymagukban nem magyaráznak meg minden zarándoklatot, nem adják az előző évtizedekkel szemben nyilvánvaló nagy fellendülés elegendő okát. Különösen a külföldi zarándoklatok fellendülésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az általános szellemi élénkséget, ami mind nagyobb rétegeket jellemez. Majdnem olyan kiolthatatlan vágy őzi, hajtja az ismeretlen, az új megismerés felé az embereket, mint amilyen arra készteti őket, hogy igénybe vegyék az egyház által hirdetett kegyelemszerző eszközöket. Túljutni a szűkebb falu, a szűk haza határán s menni egyedül, menni csoportokban - késztet sokakat a zarándokúira. Nem annyira kalandorvágy ez, mint inkább becsülésre méltó tudásvágy, а-egyes előkelők útjánál azután közrejátszhatott pompaszeretet, egyéni és családi büszkeség, hírvágy is.”8 Az európai keresztény zarándoklatot és búcsújárást illetően több történeti 4 Hugger 2014. 5 A búcsújárás kutatásban megmutatkozó korábbi és kortárs nézetekről lásd. Brückner 1970; Kramer 1960. 6 Voigt 2004, 189-207. 7 Brückner 1970. 8 Pásztor 1942-1943; 2000, 114. 250
