Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Varga György: A szlavóniai gyülekezetek egyházfegyelmezése

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

szombat és az ünnepnapok megtörőire. Nem bántak elnézően azokkal sem, akik másokkal szemben haragot tartottak, vagy gyűlöletben éltek, és ezen életmódjukon nem akartak változtatni. Büntetésük az úrvacsorától való eltiltás volt.

5. Hercegszöllősi Kánonok (1576)

A Református egyház 16. századi egyik legismertebb és legjelentősebb zsinatát a délvidéken, Hercegszöllősön 1576. augusztus 16-án és 17-én tartotta. Veresmarti Illés püspök (1572-1589) vezénylete alatt negyven református prédikátor alkotta és szerkesztette meg a Hercegszöllősi Kánonokat. A hercegszöllősi zsinaton hozott egyházi törvények szabályozták a baranyai reformátusok egyházi életét, de kihatással voltak Magyarország többi református gyülekezetére is.

Azt, hogy a Kánonok az élet minden területére kitért, és komolyan vette a vétkezők bűneit, mi sem bizonyítja jobban, mint a 29. cikkely: „Az egyházi megrovást, amit másként lelki igazságszolgáltatásnak vagy kiközösítésnek szoktunk nevezni, ismét bevezetjük gyülekezeteinkben. Amíg világ a világ, az egyháznál lesznek oldás és a kötés kulcsai, melyek kezdetektől az egyháznál is voltak. Azt a végzést hozzuk tehát, mivel Isten Igéje alapján az egyház köt és old, hogy minden gyalázatra vetemedő embert, iszákost, erőszakkal szidal- mazót, tolvajt, kapzsit, házasságtör őt, bujálkodót, mindazokat, akik kamattal üzletelnek, akik Krisztus egyházának megütközésére vannak, és belül, a nyáj közt tartózkodnak, lelki ostorral kell büntetni, úgyhogy valakik megtisztulva élhetnek, akik viszont nem tisztulnak meg, örök kárhozatra jutnak. Azt is hozzátesszük, hogy nem fogadhatók vissza az egyházba azok, akik nyilvánosan bűnt követtek el, ha nem kapnak felmentést; ez pedig olyan intézés alapján történjen, amit az adott körülmények megkívánnak”. Világosan látható az idézet alapján, hogy a református egyház egyformán ítéli el az erkölcstelenül élőket és azokat, akik társaikat vagy a közösséget bármilyen módon megkárosították. Az ilyen személyeket veszélyesnek tartották a közösségre nézve, és ha nem tudtak megváltozni, kizárták őket az egyházból.

6. Westminsteri Hitvallás (1644-1648)

A Westminsteri Hitvallás, amely a (kálvinista) puritánok nézeteit tükrözi, az egyházfegyelemről szóló 30. fejezetében azt írja: „I. Az Úr Jézus, mint Király és az Ö egyházának a feje kijelölt egy kormányzati módot, amelyet az egyház elöljárói gyakorolnak, de amely különbözik a világi hatóságok kormányzásától. 2. Az egyház ezen elöljáróira О rábízta a mennyek országának kulcsait. Ezért nekik hatalmukban áll, hogy visszatartsák vagy megbocsássák a bűnöket, hogy

240