Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Janka Ferenc: „Vestigia Dei” Interdiszciplináris párbeszéd a vallásosságról
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Anyai és apai típusú szeretet és ennek teológiai dimenziója A végtelen és véges általánosságban mozgó feszültségi viszonya után Erich Fromm „A szeretet művészetében" leírt anyai és apai típusú szeretetét elemezzük9. Ez leegyszerűsítve a feltétlen és a követelményeket támasztó szeretetet jelenti. Megtapasztalásuk az egészséges érettség előfeltétele, hiányosságuk a személyiség torzulásaihoz vezethetnek. Az a személy, aki csak követelményeket állító szeretet tapasztalt meg, nem vagy csak nagyon nehezen tudja átélni a felszabadult életörömet, önmaga értékességét csak teljesítményeinek függvényeként képes felfogni. A csak a feltétlen, kényeztető, „széltől is óvó” szeretetet megtapasztaló egyént pedig teljesen váratlanul és felkészületlenül érik az élet kihívásai. Az érett személyiség kifejlődésének a feltétele mindkét szeretet típus arányos megtapasztalása, célja pedig az, hogy önmagában is kifejlessze a kétfajta szeretetre való képességet. Ha ez megtörténik, akkor Fromm szerint az ember saját apjává és anyjává válik és gyakorlatilag ugyanígy saját istenévé is. A gondolatmenet ezen a ponton elveszti meggyőző erejét. Fromm elfelejtkezik arról, hogy az ember soha nem válik a saját apjává és anyjává. Nem gondol arra, hogy a tanulás nem fejeződik be a nagykorúvá válással, ezért a felnőtt gyermek és a szülő közötti kapcsolat is tartogat újdonságokat és értékeket az ember számára. Elgondolása nem az érett ember, hanem a kamasz lelkületét tükrözi, aki mindent a saját erejéből akar elérni, aki még nem tud mit kezdeni a hálával és a viszonzást nem váró ingyenes szeretettel. A felnőttnek szüleitől és az idősebb generációtól ugyanis egyrészt meg kell tanulnia azt, hogy miként lehet emberhez méltó módon megöregedni és meghalni. Másrészt a hála és az összetartozás alkalmasint azt is jelenti, hogy az idős, beteg szülőkről valamiként gondoskodni kell. A szülővel való kapcsolat nem csak addig tart, amíg a szülőre anyagi vagy értelmi, érzelmi és pszichológiai szempontból szükségem van, mert a szeretet nem csak saját kibontakozása eszközének tekinti a másikat, hanem mindig célnak is!10 11 Ugyanígy nem szükségtelen és nem méltatlan a felnőtt ember számára sem az Istenhez való viszony. Isten feltétlen és követelményeket támasztó szeretetétől az ember haláláig tanulhat, erre mindvégig szüksége is van. Isten anyai típusú szeretetének megkapó képe Izajás prófétánál olvasható. „Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”" Isten apai típusú szeretetének legszebb példái a tékozló fiú történetének nevezett evangéliumi példabe9 Vö. E. Fromm 1993, 54-63; 84-107. 10 Kant 1991, 62. „Cselekedj úgy, hogy az emberségre, mind a saját személyedben, mind bárki máséban mindenkor,mint célra is, és sohasem, mint puszta eszközre legyen szükséged.” 11 íz 49, 14-15 23
