Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Janka Ferenc: „Vestigia Dei” Interdiszciplináris párbeszéd a vallásosságról
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. kultúra nélkül. Másrészt, egyetlen kultúra sem képes az embert a maga teljességében kifejezni, mert az ember lényegileg nyitott, transzcendens lény. Paradox módon éppen azért tapasztalja magát minden konkrét élményében végesnek, mert csalhatatlanul tudja, hogy van valami az általa megélten és megértetten túl, az után is, valami több, igazabb, jobb és szebb. Ez a végtelenre való nyitottság, sőt a végtelen általi meghatározottság jellemzi az embert. Ezt figyelembe kell venni mindenfajta párbeszéd, így a kultúrák közötti párbeszéd során is. A II. Vatikáni zsinat „Lumen Gentium”2 konstitúciója az egyház és a világ kapcsolatát mintegy koncentrikus körökbe rendezve vázolja föl. A legkülső körben vannak az emberiség problémái és az egyház, egy belsőbb körben a nem keresztény vallások és az egyház közötti párbeszéd, egy még belsőbb körben a keresztény felekezetek közötti dialógus, a legbelsőbb magot pedig a katolikus egyházon belüli kapcsolatok, a sajátjogú egyházak közötti testvéri dialógus jelenti. Ezt a struktúrát II. János Pál pápa a Fides et ratio3 enciklikájában megismétli. Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy közös ügyeink vannak. A párbeszédnek nincs alternatívája. Vannak világméretű, mindnyájunkat érintő problémák, a béke, az ökológia, a fajok, kultúrák egymás mellett élésének kérdései. Aztán a vallások közötti párbeszéd, ahol mindig tisztelni kell a másik személyi méltóságát, ami nem azonos azzal, hogy kritikátlanul el kellene fogadni az álláspontját, vagy fel kellene adni az önazonosságunkat.A keresztény európai értékrend szerint a hindu kasztrendszer nem felel meg az emberek egyenjogúsága elvének. Vagy egyes muszlim közösségek felfogása és gyakorlata, mely a keresztény hitre térőt hitehagyóként halállal bünteti, súlyos konfliktusban van a vallásszabadság követelményével. A keresztény ember tiszteletben tartja a másik személyi méltóságát, de ugyanakkor az igazságot kell keresnie és életében ezt kell megvalósítania. Jézus is mindig világosan és határozottan elítéli a bűnt, de a bűnös embert megtérésre hívja. Rómában egy afrikai professzorunkat megkérdeztük, hogy vannak-e törzsi vallást gyakorló rokonai, ismerősei. Miután igennel válaszolt, arról érdeklődtünk tőle, hogyan beszélne nekik Krisztusról. Azt mondta: „a kinyilatkoztatott szeretet mélysége számít, ebben pedig Krisztus felülmúlhatatlan”. Minden párbeszéd során fontos tehát a másikkal szembeni tisztelet, ugyanakkor az a kincs is, amit a Krisztussal találkozó ember felismer. Ennek az igazságáról elsősorban nem azért beszél, mert meg van győződve arról, hogy ezt olyan jól tudja, hanem azért, mert nem hallgathat arról a gazdagságról, aminek részese lett. 2 Diós 2007. Lumen Gentium konstitúció 141-207. 3 П. János Pál 1999. 18
