Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Köteles György: Katolikus istentisztelet és hitélet a Pest megyei Monoron a 18–19. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Aprószentek ünnepétől Jézus Neve ünnepéig olvasott mise és gyóntatás. Az év utolsó napján az esti órákban hálaadó szertartás szentségkitétellel, népnyelven énekelt Te Deum a Deus cujus Misericordiae kezdetű könyörgéssel, időszaki Mária-antifóna és könyörgés, végül áldás az Oltáriszentséggel. Újév napján 10 órakor szentbeszéd, azután énekes szentmise, délután Jézus Neve litánia a kihelyezett Oltáriszentséggel. Vízkeresztkor szentbeszéd, énekes szentmise, délután Mindenszentek litániája, azután házszentelés: a plébánia, a kántor- és harangozóház, külön kívánságra más házak meghintése szenteltvízzel. A kérdőpontokra válaszolva jegyzi meg a szöveg, hogy koleda Monoron nincs szokásban.177 A házszentelés- és hozzákapcsolódó adománygyűjtésről az irodalom úgy tartja, hogy a 19. század előtt országszerte el volt terjedve. Hagyományos formáját a Magyar néprajz VII. kötete a következőképpen írja le: „a pap néhány kísérővel: kántorral, tekintélyes férfiakkal és ministráns gyerekekkel járta a falu házait. Megáldotta a házakat és a bennük lakókat. Legtöbbször elbeszélgetett a házban élő családdal. Előfordult, hogy vallásos oktatást tartott a meglátogatot- taknak. A pap kísérői a házszentelés alkalmával pénz- és terményadományokat gyűjtöttek. Többnyire ilyenkor kapta meg a pap a párbért és néhány más járandóságát.”178 Bálint Sándor szerint „Lehetséges, hogy az ünnepet követő házszentelés valamikor országszerte ismeretes és megkövetelt liturgikus hagyomány volt. Hanyatlásához a jozefinizmus járult hozzá.”179 A koledát II. József valóban eltiltotta, később azután a váci egyházmegye újból engedélyezte. 1842 előttről nincs monori adat, a plébános válaszának megfogalmazásából nem egy kiveszőben lévő szokás olvasható ki, hanem mint amelyik ott nem ismeretes. Úgy látszik, magát a házszentelést is az adománygyűjtés éltette, ahol nincs koleda, a házmegáldás néhány egyházi épületre korlátozódik. A párbér begyűjtéséről (páronként egy pozsonyi mérő azaz 62 és fél liter, mintegy három vödör rozs és 30 krajcár) ugyanez a dokumentum úgy intézkedik (ezt a részt magyar nyelven is rögzíti a jegyzőkönyv), hogy „Kötelességük lészen a Katholikus Elöljáróknak ezen párbéri járandóságot annak idejében pontosan béhajtani, a Parochiális házhoz szállítani, s arrul, hogy kellő minéműségben és mennyiségben kiszolgáltassák, mindenképpen gondoskodni.”180 Könnyen belátható: olyan helyen, ahol a párbér begyűjtése a házszenteléshez kapcsolódik, a házszentelés valóban többnapos ügy, ahogy különben az a néprajzi szakirodalomból ismert. 177 Vis. Can. 1841-1842. 344. 178 Dömötör 1990, 399. 179 Bálint 1989, 156. 180 Vis. Can. 1841-1842. Magyar nyelvű másolat a plébánia irattárában, 2. 161
