Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Köteles György: Katolikus istentisztelet és hitélet a Pest megyei Monoron a 18–19. században

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

jegyzőkönyvek említik.31 Ez a társulat „tagjait nemcsak vasár- és ünnepnap kötelezte misehallgatásra, hanem az élő és elhunyt tagokért a hét két köznapján is, s értük hetenként két rózsafüzért is el kellett mondaniuk. ” Kötelezettségeik közé tartozott a részvétel a körmeneteken, a napi lelkiismeret-vizsgálat és a havi áldozás32 - a hitéletnek tehát igazi élesztői.

Az 1771. évi (Monoron az első) úrnapi körmenet különös ünnepélyességéről ugyancsak megemlékezik a háztörténet: a pesti ferences rendházból Hilarius és Laurentius atyák részvételével és 17 katona segédkezésével.33 Vajon mi volt a szerepük? Meneteltek a hívekkel együtt, díszlövéseket adtak, mint a 19. századi püspökfogadás körmeneteiben, netán zenei közreműködésről van szó, ahogyan a korabeli nagyobb városokban hasonló alkalmakkor szokásos?34 Erről az egymondatos feljegyzés nem tájékoztat. A körmenetek külsőségei a katolikus lelkiség és közösségi összetartozás megnyilatkozásai, felekezetileg megosztott vidéken azonban hangsúlyosan jön számításba hitvallás-jellegük. A katolikusok monori megtelepedése, térnyerése nem zajlott le konfliktusok nélkül (ezek tárgyalására itt nincs mód); talán ezekben a feszültségekben keresendő a „városi” pompa lélektani forrása.35

Említettük Monor magyar katolikusai mellett a szlovák és német jövevényeket; ezeknek nyelvét többé-kevésbé a lelkészek is beszélik: 1777-es adat szerint a plébános magyarul jól, szlovákul közepesen beszélt, 1882-ben az akkori plébános mindhárom nyelvet beszélte.

A betelepülők megtartják anyanyelvűket: Monor népessége a 19. század kö31 Vö. Patkóné Kéringer 1997, 56-57. Amonori társulat bizonyára 1788-ban feloszlott, amikor II. József a konfratemitások működését betiltotta, vö. Diós 1993. 2. kötet, 'confratemitas’ (Diós István); Szántó 1984. 2. kötet, 282. Amonori vallásos társulatokról lásd Köteles 2014,156-176.

32 Hermann 1973, 331-332.

33 Hist. 1. kötet, 4.

34 Nemcsak székesegyházban, más templomokban is. Bárdos 1980.17-18. századi győri adataiból utalunk néhányra. Díszlövések a körmeneteken, „Isten nagyobb dicsőségére”: 27. 112. 131. 164. A körmeneti zene hagyományáról: 81. 90. 112-122. 129. Katonai díszmenettel kísért körmenetről: 90. 164. Katonazenekar közreműködéséről: 122. 164. Zeneklséretes úmapi körmenet pesti adata 1733-ból: Isoz 1926, 65.

35 A felekezeti megosztottságból eredő feszültségek kezdettől fogva, évszázadokon keresztül kísérik a plébánia életét. „A kath(olikus) lelkésznek nehéz itt a helyzete a túlhatalmas kálvinista elemmel...” Vis. Pat. Napló az 1889. évi május 20-26. napjain tartott főpásztori kőrútról (Monor: május 20.). - „Monor számomra (...) szokatlan és feszültségekkel teljes környezet a vallási megosztottság miatt, minden felekezeti béke és »ökumené« ellenére is” - olvassuk a helyi plébános egyik, 1976. évi (!) bejegyzését. (Hist. 2. kötet, 55.) Ilyenfajta feszültségek persze a katolikus újjászervezést a 18. században egyházmegye-szerte kísérték, vő. Holl 2004, 23. A „monori vallásháború” évszázadainak tárgyalása külön dolgozatot érdemel.

139