Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Vetési László református lelkész Kolozsvár: Vallásos kölcsönhatások a szórványmagyarok körében

Vetési László (réf. lelkész Kolozsvár): VALLÁSOS KÖLCSÖNHATÁSOK A SZÖRVÁNYMAGYAROK KÖRÉBEN Az erdélyi szórványvidékek népcsoportjai eltérő vallási megoszlásban és felekezeti hovatartozásban élik mindennapi életüket. Igen szemléletes, hogy mindhárom nagyobb nyelvcsoport egymástól jól elhatárolható vallási és hitbeli szokásanyagot képvisel. A románság nagy része ortodox, újabban görög-katolikus, a magyarság református és katolikus, kisebb tömegében unitárius és evangélikus, a hazai németség evangélikus, és kisebb részben katolikus. A vallási hovatartozás tehát legtöbb esetben etnikai karakterisztikumokat is hordoz, hisz mindenik más és más hit- és kultúrréteghez tartozik. Ez — főként a katolikus, görögkeleti és a protestáns egyházak vonatkozásában — viszonylag egyszerűvé, szembetűnővé teszi a különbségeket, és könnyen érzékelhetővé a kölcsönhatásokat. A hagyományos erdélyi türelem és transzilván lelki egység azonban igen sok vonatkozásban nem engedi meg, hogy tiszta vallásos képletekről beszéljünk, amennyiben a hittételek az együttélésben, a bonyolult egymásrahatásban keverednek, és ezeket összerdélyi jelenségként kell kezelni. Ezen belül vidékenként elhatárolható bizonyos súly- és arányeltolódás egyik vagy másik felekezet irányába. I. Szórványnemzetiség vagyunk. Népességünknek legalább egyharmada etnikai veszélyeztettségben él, és miként a sivatag az élő övezeteket, úgy szikkasztja identitástudatát a „végvárakon" élőknek a többség forrósága. Az utóbbi évtizedek gazdasági romlása nyomán városra menekülő fiatalok nyomában kiüresedett falvak százai váltak egy-két évtized alatt szórványközösségekké, a régi élő kultúra halódó örököseivé. A magántulajdon felszámolásával a kisegyházakat létalapjaiktól fosztották meg, és az igen lényeges etnikai és hittudat megőrző tényező vált életképtelenné egyik évről a másikra. A helyi kisközösségi életet maga köré sűrítő egyház pontosan itt, a legveszélyeztetettebb környezetben szorult sok helyen végzetesen vissza, a maga természetes, hagyományos erejébe kapaszkodva. A száz lélek alá esett elnéptelenedő közösség sajnos már alkalmatlan arra, hogy etnikai alapokon szerveződjék, hogy egészséges nyelvi-etnikai és felekezeti életközösségeket tartson fenn. A rokoni és műrokoni kapcsolatok minimálisra csök79