Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)
Kósa László mávelődéstörténész Budapest: Elnöki bevezető
Kosa László (tanszékvezető egyetemi tanár) Bp.: Elnöki bevezető HÖLGYEIM ÉS URAIM! KEDVES KOLLÉGÁK! Bevezető előadásomat nem kezdhetem anélkül, hogy ki ne fejezzem mindnyájunk örömét: egy esztendővel ezelőtt álmunkban sem gondolhattunk arra, hogy egyszer itt lehetünk Sepsiszentgyörgyön több országból magyarok és románok, egy vallási néprajzi konferencia résztvevőiként. A konferencia első előadójaként azt tartom feladatomnak, hogy ismert történeti tényeket kiemelve, nyomatékosan emlékeztessek néhány fontos tényre, ami összefügg ittlétünkkel. Három dologról fogok beszélni: a vallás napjainkban megnövekedett társadalmi szerepéről, a vallási néprajz művelésének szükségességéről, végül erdélyi egyháztörténeti sajátosságokról, amelyek ösztönzik a néprajzi kutatásokat. Szokás a vallást konzervatívnak minősíteni. A kommunista szóhasználatban ez egyet jelentett a mindenfajta „reakciósság"-gal. Értelmezésemben a vallás konzervativizmusa mindenekelőtt értékőrző beállítottságában mutatkozik meg, s noha — akár sok más szellemi jelenségnek — van hátratekintő arculata is, nem lényege a megújulástól való elhúzódás, az új formáktól, megoldásoktól való tartózkodás. Elég csupán a keresztyénség kétezeréves történetére gondolnunk, melyben időről időre felbukkantak a reformmozgalmak, a sikeres megújulások. Ami nagyon fontos, ezek sosem kívülről indultak, mindig belül keletkeztek. A XX. század második felében Közép- és Kelőt-Európában a vallás társadalmi szerepe megnőtt. A másként gondolkodás és a háttérbe szorított tradíciók egyik menedéke lett. A megnövekedett szerepben nyilvánvalóan megmutatkozik az, hogy az emberiség jelentékeny részének általános lelki szükséglete a vallásosság. Tárgyunkhoz közelebb lépve, a kulturális tradíciók továbbadása három legfontosabb intézménye, az iskola, a család és az egyház megzavart, sokévszázados működésében keresem a további okokat. A közelmúlt évtizedeiben az iskola került a legnagyobb ideológiai nyomás alá. A vallásos nevelés ellenintézménye lett. Minthogy az újkori társadalmakban a műveltség továbbadásának vagy tovább nem adásának legfontosabb szerve, jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Problémáit súlyosbítja, hogy világszerte óriási gond a nevelés és oktatás módszere és tartalma. Tudjuk, hogy a nagy fenyegetettség ellenére mégis akadtak pedagógusok, akik a diktatúrák által üldözött kultúrából is továbbadtak diákjaiknak. A család ugyancsak világviszonylatban küzd a maga válságával. A tradíciók folytonosságát biztosító hivatásának nagy részét már a polgári társadalomban átvállalták más intézmények, éppen az iskola is, a mindennapok szokásaiból, műveltségi jellegzetességeiből azonban nagyon sokat megtartott. Gyakran nem is vagyunk ezeknek tudatában (viselkedés, magatartás, gondolkodás, emberi érintkezési 5
