Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Hozzászólások: - Gráfik Imre néprajzkutató Szombathely: Zárszavak

Útmutató a vallásos értékrend méréséhez egy falun belül, a különböző felekezetekhez tartozó egyének között A vallásosság és az egyházi (közösségi) hovatartozás elválaszthatatlan egymástól. Ezt jól bizonyítják mindazok az ünnepek, amelyek az élet nagy fordulóihoz kötődnek, továbbá a naptári év ünnepei, amelyek nemcsak egyházi ünnepek, de a népi kultúra szerves tartozékai is. A vallásosság, mint belső élmény és lelki élet természetszerűen különbözik az egyházhoz való ragaszkodástól, és a kisebbségi létben nemzetiségi hovatartozás kifejezője is. Manapság az élet fordulóihoz fűződő egyházi-vallási gyakorlat gyakran folklorizálódott, új értelmet nyert, s bár feltétlenül értékrendi szerepet tölt be, nem feltétlenül vallásosságot jelent, hanem együvé tartozást, a hagyományok ösztönös megőrzését. Márpedig kutatásunk nem a formális egyházi hovatartozást, hanem a vallásosság értékrendi szerepét vizsgálja egyéni, családi és közösségi létünkben. Általános megállapítások Az egyes falvakon belül minden vallási csoportosulást egyforma gondossággal kell felmérni. Mivel a lelki, vallási kérdések vizsgálatában nem hagyatkozhatunk csupán az „igen" és „nem" válaszokra, továbbá lehetetlen az egész falut a maga teljességében felmérni, fontos az egyes vallási csoportokon belül kiválasztani a reprezentatív alanyokat, tehát: — bizonyos számú öreg férfit és nőt, — bizonyos számú középkorú férfit és nőt, — bizonyos számú fiatal fiút és lányt. A férfiak és nők szerinti felmérés azért fontos, mert így a másfajta lelki beállítottság (a férfi racionálisabb, a nő érzelmibb és ösztönösebb), másfajta gondolkodásmód, az egész lelki beállítottság számbajön a vallásossággal kapcsolatosan. Az öregek és középkorúak, valamint fiatalok esetében lemérhetjük azt, hogy az azonos mai hatások hogyan asszimilálódnak. E felmérésben a közösség szerepe közvetve, mint társadalmi, társadalomlélektani háttér szerepel, vizsgálatunk elsősorban arra irányul, hogy a vallásosságot az egyes egyének életvitelében, erkölcsében, a személyiség egész alakulásában figyeljük meg. Természetesen a vallási közömbösség felmérése is épp olyan fontos, mint a fentebb elmondottak. Az egyházi hovatartozás fontossága, mint társadalomlélektani háttér még jobban kiderül azáltal, hogy az egyéneket egyforma arányban választjuk ki az egyes felekezetek tagjai közül (pl. római katolikus, református, adventista stb.). Ha ez túl általánosnak tűnik, akkor ajánlatos felekezeti felmérést végezni, és utána összevetni az adatokat, eredményeket. A mintavételnél kü231