Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Hozzászólások: - Gazda József tanár Kovászna: A moldvai magyarok és a vallás

Gazda József (tanár, Kovászna): A MOLDVAI CSÁNGÓK KÁNTORKODÁSÁRÓL Úgy vélem, hogy azok a vendégeink, akik járatlanok a dologban, esetleg nem értették meg pontosan, hogy a csángóknál ez a kántorkodás régebbi gyökerű. Számomra is furcsa, olyan értelemben, hogy az egyház nyelve nagyon erőszakoltan román. Azt viszont nem hiszem el, hogy a papok hozzájuk mind gonosz szándékkal mentek volna, ahogy Seres András állította. A régi, sztálinista felfogást látom ebben a megfogalmazásban, s abban is, hogy mindenki meg akar gazdagodni, stb. Bizonyára voltak közöttük hitvány emberek, de lehettek nemes lelkű valakik, akik valóban nem ismerték a nép nyelvét. Ilyenek voltak az olasz papok. Náluk számításba jöhetett az, hogy könnyebben megtanulták a román nyelvet. A múlt században már meg kellett legyen a román nacionalizmus, mert megvannak bizonyos jelei, de azért a mérhetetlen gonoszságban nem hiszek. A kántoroknak a szerepe tényleg óriási volt és óriási a mai napig is. Ők a magyar nyelvet nagyjában mint a szertartásnak a nyelvét egy ideig a templomban is használták, akkor, amikor a papok már nem szólaltak meg magyarul, de a kántor még vezette a magyar éneklést addig, amíg ki nem tiltották végleg a templomból. Én magam is résztvettem ún. halotti vacsorán. Ezt a szokást a csángók a románoktól vették át, hogy a temetés után hat hétre tartanak egy vacsorát, s akkor egy évre újra. Bizonyos periódusonként visszatér ez a halottra való emlékezés szerepét betöltő vacsora. Oda nem megy el a pap, s akkor ezeket a helyi, népi kántorok vezetik, akik magyar nyelven énekelnek, még a katolikus szertartásnak bizonyos elemei is szerepelnek benne és közösen imádkoznak. Sajnos, nem minden faluban. Vannak olyan adataim is, hogy bizonyos falvakban most, az utóbbi időben váltott át a kántori tevékenység nyelve is románra. Van olyan is, egészen konkrétan Nagypatak faluban, ahol az egykori kántornak a fia, aki az édesapjának a mesterségét — úgymond átvette — és kántorkodott a faluban, most már 78 éves, s apja halála után két év múlva a pap nem engedte meg, hogy kántorkodjon, hanem hozott a faluba idegen embert, aki már nem magyarul kántorizál. Egy másik faluban ezelőtt 5 vagy 6 évvel halt meg az a kántor, aki magyarul végezte a dolgát, különösképpen házaknál temetésekkor. Az utána következő mai kántor már nem szolgál magyarul. Tehát ez a missziós tevékenység is sajnos a magyar nyelvnek a Moldvában való visszavonulásával párhuzamosan mind jobban és jobban megszűnik. Ezek a nem tanult emberek, a kántorok az anyanyelv fenntartásáért valóságos miszsziót folytattak. Oda alakult a helyzet, hogy azokban a falvakban, ahol a kántor személyesen őrizte, tartotta meg énekekben a magyar szertartási nyelvet, ott a magyarul való imádkozást nagyjából már elfelejtették. Számtalan 225