Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Hozzászólások: - Gazda József tanár Kovászna: A moldvai magyarok és a vallás

olyan eset van, hogy egyes falvakban már csak az öregek tudnak magyarul imádkozni. Már-már a Miatyánkot sem tudják. A magyar nyelv felső nyomásra teljesen megszűnik, s ennek szószólói azok a lelkészek, papok, akik a nép köréből kerültek ki, Iasiban végzik el a teológiát, s ott annyira megtanítják őket, hogy a magyar nyelv ellen harcoljanak, hogy valóban derék harcosokká válnak. Érdekes, hogy ezek az emberek — akikről én nem szólnék elítélőleg — igen nagy tekintélynek örvendenek. Szinte azt mondhatnám, hogy középkori vallásosság állapota van ezekben a csángó falvakban, a hit intenzív erővel él bennük. Az, ami itt elhangzott Moldovan Nicolae előadásában, a románság jellemzőjeként, hogy papjaikat valósággal sámánnak, isteni lénynek tekintették, ez a csángóknál is megvan. Tehát mérhetetlen becsülete van papjaiknak, szinte megfellebezhetetlen, csodált emberek. Az egyik csángó asszony felidézte azt, amikor 1950-ben elhurcolták a papokat „a páterokat", s mérhetetlen szeretettel beszélt róla. ,Д páterok azok szent emberek, azokra kezet emelni nem szabad. A kommunisták ellenük szóltak" — mondta. A moldvai magyar iskolát is azzal lehetett megszüntetni, hogy a papokon keresztül, nyilván hazugsággal, megnyerték a nép támogatását, hogy ők követelik megszüntetésüket. Ahol nem ,jöveteitek", ott hivatalosan szüntették meg. A papon keresztül elterjesztették, hogy a magyar tanítók istentelenek. Valójában a papok a magyarellenes vonal képviselői lettek, bár akkor az ő sorsuk is nagyon meghurcoltatott volt. A kegyelemdöfés az lett, hogy sikerült azt elhitetni, hogy a magyar tanítók Isten ellen vannak, s akkor a nép önként vitte el az iskolákból gyermekeit, a falukból pedig kiüldözték a magyar tanítókat, mondván, hogy nekik istentelen emberekre nincs szükségük. Érdekes, komplikált dolog, azon meditálok, hogy mikor fog eljönni annak az ideje, hogy ezek a papok, akik csángó családokból származnak, valahol rádöbbenjenek arra, hogy ők is egy kegyetlen, embertelen játéknak az áldozatai, amikor őket saját véreik ellen játszanak ki felső hatalmi erők, de aminek megoldását nem egy papellenes hangulat kialakításában látom a csángóságnál, mert az soha sem fog kialakulni. Valahol máshol kellene keresni ennek a feszültségnek, ennek a nemkívánatos dolognak a megoldását. A csángó tanítókról annyit mondanék, hogy úgy látom, egy kálvária útját járó, mostoha sorsú magyar néptöredék ez a moldvai csángóság, amelyik tulajdonképpen egy olyan pillanatát éli, amikor azon a kálvárián mindenki a maga keresztjét is cipeli. Ez a csodálatos dalkultúrát megőrzött csángóság már majdnem 100%-osan románul énekli egyházi énekeit. Ez is nagyon érdekes, hogy hamarább hagyták el a zenei anyanyelvet, mint ahogy a nyelvet, és sikerült elérnie a felső hatalmi, megtévesztő és hazug politikának, hogy ezt a népet, mint külön etnikumot, ki akarják törölni Moldva térképéről. Elhitették ezekkel a naiv emberekkel, akiknek saját értelmiségük a mai napig nem alakulhatott ki — két kezünkön megszámlálható, hány csángó van, aki egyetemet végzett és ha ez véletlenül magyar környezetbe 226