Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Hozzászólások: - Seres András népművelő Sepsiszentgyörgy: Kántorkodás a moldvai magyaroknál

A költészet valósággal íratlan történelemkönyv, amelyből mindenki megismerheti alkotójának, népének a múltját s a világról való felfogását. A moldvai csángó-magyar népköltészet értékes kulturális örökségünk. A moldvai csángó-magyarok köréből gyűjtött zenés anyag részben népi, részben műalkotás. A műalkotások — egy részét talán még Erdélyből hozták — az eddigi kiadványokból kimaradtak. Mint zárt közösség, körükben a magyarnóta még nem honos. A felgyújtott műdalok nagyrésze vallásos jellegű és bizonyos alkalmakhoz kötődnek, amit valószínű az egykori magyarnyelvű templomi szertartások alkalmával tanultak és adták át nemzedékről nemzedékre. Itt-ott akad még régi magyarnyelvű vallásos könyv, amit féltve őriznek és amire nagyon büszkék. Az itt felgyújtott vallásos költészetben, amely bár népi eredetű, akad nagyböjti és halotti ének is. A moldvai csángó-magyarok által ismert nagyböjti énekek eredetét a Cantionaléból (Kájoni — Balázs Ágoston féle Cantionale Cantholicum magyar szövege 1719-ből) származtatják, vagyis állítják, hogy abban megtalálható. A halotti énekből pl. a gazdag siralma ,,Óh mely félelem és rettegéssel lesz a nagy ítélet", „Krisztushoz készülök szerelmes szüleim", „Óh keserves jajszó". Ezek a csíki kolostorban Egyházi énekek 1676 с könyvben megtalálhatók. Moldovában az egyházi magyar szertartás betiltása után tovább igényelték a hagyományos halotti nóták éneklését. így szakosodtak kántorkodásra énekesek. Ilyen énekesek eddig Klézsén és Somoskán ismeretesek, akik magánszorgalomból tanultak meg magyarul írni, olvasni. Füzetekbe leírva adják át énekeiket, nemzedékről-nemzedékre. Ilyen régi énekesekről Klézsén — Miklós Péter, László Péter, Legezi János és Róka Györgyről — tudnak. Klézsén Lőrincz Györgyné, Hodorog Luca, Vajdek Jánosné Gyurka Nyica, Kotyor Bélán Mihályné Bélán Erzsébet, Antal György Róka, Benka Farkas Mihály, Deme Jánosné Benke Magda, Somoskán pedig Benke András és Benke Gergely gyakorolják a kántorkodást, akiket a szomszéd falvakba is meghívnak halotthoz énekelni. Habár az énekesek szolgálatukért pénzt nem kérnek, az igénylők szoktak adni nekik egy kockás servetet (díszes kiskendő) és párát (pénzt). Az éneklés egy órán át tart, vagyis 3—4 énekből áll. Legtöbbször diktálásra énekeltek. Az énekesek a halotti énekeket megrázó beleéléssel, fejlett ritmusérzékkel és fejlett költőiséggel, sok hajlítással, díszítéssel adják elő. Egy dallamra több szöveget „húznak" és a variációk gazdagsága folklorizálódásukról tanúskodik. A moldovai csángó-magyarság körében a magyarnyelvű vallásos alkalmi énekek iránti igény bizonyítéka, hogy az énekesek kihalásával állandóan akad utánpótlás. 224