Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Hozzászólások: - Jókai Mária tanítónő Barslédec: Zobor-alja vallási néprajza–népi vallásossága. Vázlat

szokásokból átlépni az újba már rosszabb volt. Itt kölcsönös megalkuvásra volt szükség, ez volt az ésszerű mindkét oldalról. Ezt a kölcsönös megértést érezni a mai napig egy-egy ma élő szokásban is. Talán ennek is köszönhető, hogy a mai napig megmaradtak, átmentődtek a mi számunkra is. Zoboralján vallásos, hívő emberek laknak. Az a tény, hogy itt a lehető legrégebbi időkbe nyúlik vissza a keresztény katolikus eredet. Ezt semmilyen más külső tényező (reformáció) nem érte, nem érintette, nem ártott neki, érződik is az emberek magatartásán, az emberek megnyilvánulásán. Erős, mélyen vallásos beállítottságú emberek lakják ezt a vidéket. Istenfélő, Istenhez fohászkodó, Istenben bízó emberek ezek. A hitről, vallásosságukról nehezen nyilatkoznak, ez úgymond mindenkinek a belső ügye. Istenbe bízni számukra a lehető legtermészetesebb dolog. Búra-bajra orvoslást, oltalmat csak egyedül Istentől kaphat az ember. így nevelődtek fel itt generációk, így hagyományozódott ez évszázadokon keresztül. így van ez ma is. A „tiltott" időszakban sem tudták eltéríteni a Zoboraljiakat a templomtól, hitüktől, igaz keresztény vallásuktól. Az Istenféltést, az Istenbe való bizakodást nem lehetett eltiltani tőlük. A vallásnak közösségmegtartó ereje is végtelenül jelentős. Itt az elszigeteltségben az emberek három dologhoz kell hogy kapcsolódjanak, kell hogy ragaszkodjanak: hitükhöz, anyanyelvükhöz és szokásaikhoz. Úgy tartják itt, hogy aki elhagyja hitét az sokkal könnyebben lemond anyanyelvéről és ezzel majdnem egyszerre elhagyja a közösség szokásait is. Ez valóban így is van. Ilyen változásoknak lehettünk sajnos tanúi az utóbbi időben. Bízunk abban, hogy most a változások után minden rendbe jön. Hál' Istennek, nem volt ez annyira általános, csak egy-két eset, amikor,a kitörni akaró, többet elérni vágyók akartak felülkerekedni a többségen. Az itt lakó, velük együttélő ember semmi különöset nem tapasztal és észlel, mint az egyház szabályait, parancsait, tilalmait következetesen betartó és tiszteletben tartó emberek egybetartó közösségét. A vallásnak a mindennapi életükben szabályozó szerepe van, erkölcsi és viselkedési normákat szab meg, jelöl ki számukra. Ilyen környezetben élnek, így nőnek bele. Az emberek vallásossága az életük folyamán változik. Az idősebbek azok akik tudatuk mélyén őrzik hitüket. Idősebb korban mindenki vallásosabbá válik. Több az idejük. Ők a gyakori templomba járók. A nagyszülők azok, akik a pici gyerekeket az imádságra megtanítják. Az ő szájukból hallják a gyerekek az első fohászokat, hálarebegéseket. A nagymamáknak, nagyszülőknek van erre idejük is és türelmük is. Fokozatosan, de az iskolába kerülés előtt megtanulják a gyerekek a főbb imádságokat. A templomba járást is a szülőkkel közösen szokják meg, együtt járnak már karonülő kortól. így illeszkedik bele ebbe a közösségbe, ahol a viselkedésiés az illemszabályokat is el kell sajátítani. 214