Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)
Hozzászólások: - Jókai Mária tanítónő Barslédec: Zobor-alja vallási néprajza–népi vallásossága. Vázlat
Az eddig felsoroltakból kiderül a zoboraljiak mély vallásossága, erős hite. Újabb bizonyítékok a következő tények is. A házasságkötések csaknem kivétel nélkül a templomban köttetnek. (A polgári esküvőt előbb végzik el). A keresztelők száma ennek megfelelő. Alig van néhány — még az esküvőknél is kevesebb — meg nem keresztelt gyermek. Az elsőáldozáshoz járulók száma is hasonló. A megkeresztelt gyerekek kivétel nélkül szentáldozáshoz is járulnak. Ugyan úgy a bérmálás szentségét is fölveszik. Az egyházi temetések száma falvanként 100%. Nagyon ritkán fordult elő csak civil temetés. Ezek az adatok is azt bizonyítiák, hogy a vallás gyökerei nagyon mélyről fakadók. A vallásos indíttatást a gyermek a családon belül kapja. A család belső rendje szabályozza a vallásosságot. A mérce különböző lehet. A rohanás, a napi hajszában, kapkodás közben nincs idő elrebegni a szépen megtanult reggeli imát, az asztali áldást is csak a vasárnapi ebédnél tudjuk elmondani. Ilyenkor jók az idős nagyszülők akik gyakorolják a kicsikkel addig, mígnem szokássá válik. A köszönésnek is a „dicsérés" volt az általánosan elterjedt formája. Az időseknek ma is így köszönnek: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezt az idősebbek el is várják. Ez egyfajta tiszteletadás. A családi vallásos nevelés mellett a helyi pap-plébános feladata ennek folytatása. Az iskolás korban, heti megszabott egy órában oktatta és oktatja a gyerekeket. Kell a szülői beleegyezés. Itt készíti fel a gyerekeket az első szentáldozásra, majd a bérmálásra is. A katekizmuson kívül a Biblia alapjaival is megismerkednek. A kötelező tanításon túl a templomban is irányítja híveit a pap, segítőit, a ministránsokat is. A Zoboralji falvakban mindig, a mai napig is a pap a lelkipásztor ez egyetlen központi személyiség, akire a falu népe hallgat, fölnéz és követ. Ez az igazság. Egy igaz, jóhiszemű, jóakaratú, jószándékú pap áldás a falu részére. A hívők bizalma, önzetlensége, hitbuzgósága a bizonyíték a kölcsönös megértésre. Ezért is van az, hogy Zoboralján nincsen és nem volt sohasem üres, ehanyagolt, elhagyatott templom. A vallási tudat külső megnyilvánulása, hogy a templomokat közadakozásból mindig rendben tartották. A templom a falu dísze, központi hely, amelyre mindenki büszke. Illő tiszteletadást érdemel. A vasárnapi misehallgatás kötelező mindenki számára. Ezt a szokást és parancsot minden kényszer nélkül be is tartják. A napi misére járók már inkább az idősebbek, az asszonyok és a gyerekek. A helyi kívánalmaknak megfelelően a pap legtöbb helyen inkább az esti órákban tartja az istentiszteletet. Ilyenkor a munkába járók, s az iskolások is jobban elmehetnek. Szombaton inkább reggel tartják a misét. A napi áldozók száma is eszerint változik. Az utóbbi időben az áldozáshoz járulók száma növekszik. Az egyház törekvése is az, hogy minél több áldozó legyen. A romlott világot csak ez tudja megmenteni a pusztulástól. Az első pénteki gyónást is fontosnak tartják. A karácsonyi és a húsvéti gyónáshoz és szentáldozáshoz járulást nem mulasztja el senki. Ez annyira természetessé és kötelességszerűvé vált, hogy 215