Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)
Hozzászólások: - Jókai Mária tanítónő Barslédec: Zobor-alja vallási néprajza–népi vallásossága. Vázlat
Jókai Mária (tanítónő Borslédec): ZOBORALJA VALLÁSI NÉPRAJZA NËPI VALLÁSOSSÁGA (Vázlat) A magyar nyelvterület legészakibb része Zoboralja. A mindössze 13 falu egy zárt, egységes közösséget alkot. Gyökereik, eredetük, mélyen a múltból táplálkozik. Többféle változat él a köztudatban a zoboraljiak ittlétéről. Csak vázlatosan említenék meg néhányat. 1. Honfoglaló magyarok telepedtek le Nyitra környékén, Huba vezér főúrral az élen. 2. Gyepűvédelemre idetelepített székelyek laknak itt. Ez a tudat leginkább a Lédec-i lakosok tudatában él. Lédecen néhányan azt is tudni vélik, hogy annak idején hét családot rendeltek a gyepükhöz: Székely (Zekel), Molnár, Varga, Dubay, Szabó, Mester és Fazekas nevezetüeket. 3. A kereszténység elől ide menekült pogányok foglalták el a hegyes erdős vidéket. Erre pedig a dűlők neveinek megjelölését hozzák fel példákként. Ilyen a „Hajnalkert", „Hajnalgyep", „ördöglyukak", „Ügyfa". Ilyen és hasonló mondák éltek és terjedtek el szájhagyomány útján, tehát nem hiteles adatok alapján a zoboraljiak ittlétéről. Bármelyik is igaz közülük, vagy éppen egy következő változat az igazi, minden bizonnyal nagyon mélyre nyúlnak a zoboraljiak gyökerei a történelemben. Az egész Zobor-vidéket római katolikus vallásúak lakják. Nincs a környéken, ezen közösségen belül — mégcsak híre sincs — semmiféle nyoma más vallásnak. Kivétel csak a falukban ,4deig-óráig" (koronként) tartózkodó zsidó kereskedők, kocsmárosok. Ezek tiszteletben tartották saját és mások vallási érzelmeit, élték mindennapi életüket, egymást nem befolyásolva. Az elszórtan élő zsidók hatást tudtak gyakorolni a többségben élő katolikusokra. Milyen régi is a római katolikus vallás itt, erre is vissza kell pergetni az idő kerekét. Nyitra környékére a kereszténység már Marcus Aurélius idejében eljutott. Erre a Gimes—Kosztolányi templom mellett lévő leletek, ásatások is utalnak (nem hivatalos adat). A pogány magyarok vallási tekintetben türelmesek voltak az idegen, így a keresztényekkel szemben is. Együtt élve megismerhették a kereszténységet. Amikor Szent István belefogott a nagy térítő munkába, ennek a vidéknek a lakossága már lelkileg, érzelmileg közelebb állt a kereszténységhez mint a pogánysághoz. A hithirdetőket szívesen fogadták és a nép megkeresztelése is eléggé gyors ütemben haladt. Ez azonban nem azt jelentette, hogy a megkeresztelkedés után azonnal kivetkőzött pogánykori szokásaiból. Az átalakulás sokkal nehezebb és lassúbb menetelű volt. A berögzött 213