Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Jánó Mihály művészettörténész Sepsiszentgyörgy: Hitvédelem és határőrség (Észrevételek a gelencei felképek vizsgálatához)

Nem magyar etnikum, amelynek lakóhelyén — szintén határvidéken, a Szent László-legenda falképei felbukkannak, a besenyő. E Szent István óta szórványokban betelepített nép gyors nyelvi beolvadása révén a magyarság szellemi kultúrájával is azonosult. A székelyek László-hagyományának átvételét szoros együttlakásuk, valamint a besenyők székelyekével azonos politikai szerepe tette lehetővé. Ezzel magyarázható talán a tereskei (Nógrád megye) falképek megjelenése is. Az Ipoly vízvidékén besenyő határvédőkről tesz említést a történetkutatás.

56 Gyepűre utaló helynév a Tereskétől észak-keletre fekvő Őrhalom neve. Végül, talán a régi gyepüvédők maradéka lehet az a bizonyos XVI. századi Székely család, amelynek tagjai az Ipoly és a Garam völgyében birtokosok voltak.

5 7 Úgy tűnik, ezek után már csak az ócsai (Pest megye) László-legenda falképei nem hozhatók kapcsolatba a határvidék népének hagyományával. A XIII. századi (?) ócsai falképek keletkezését Váradról származtatta az eddigi kutatás. „Az.ócsai László-legenda közvetlen váradi leszármazását korai keletkezése mellett az is valószínűvé teszi — mondja Tóth Melinda, hogy ez a prépostság a premontreiek magyarországi anyaházának, Váradelőhegynek — Váradhegyfoknak — volt filiája. Feltéve, hogy a László-legen da (...) mindenekelőtt Váradon magán keltett feltűnést, az alföldi premontrei prépostsági templomba való áttevődését ezen az úton tarthatjuk elképzelhetőnek."

58 Ellentmond ennek a feltételezésnek az a tény, hogy a premontreiek XII. és XV. századi magyarországi templomaiban mindeddig sehol másutt nem találjuk a László-legenda falképeit csak Ócsán.

59 Itt viszont váratlanul ismét székelyekre bukkanunk egy XIV. század első felében kelt oklevélben. Idézzük Szabó Károly oklevélkivonatát: „István szerzetes, a margit-szigeti apáczák ügyvéde, bizonyítja, hogy a Kezdi székelyek közül való Balázs, Olcs fia, Ócsán megbetegedvén előtte és többek előtt végrendeletet tett, melyben a margit-szigeti egyházaknak s az ócsai egyháznak hagyományokat tett, több megnevezett szolgáit és szolgálóit fölszabadította, s Szárazpatak nevű földet testvére Apor fia János fiainak Istvánnak, Miklósnak, Demeternek és Péternek hagyta. Kelt Ócsán, 1311. július 24-én."

60 E kézenfekvő adat mellett figyelemre méltó még a székelyek által is lakott Csallóközben Ócsa (Puszta-Ócsa, Zemianska О Ica) helynév említése egy, az esztergomi káptalan által 1274-ben kiállított oklevélben.

61 A Pest megyei és csallóközi Ócsa helynevek párhuzama mögött székely településtörténeti adatot is feltételezhetünk. Az eddigi gondolatmenet alapján önként adódik egy további feltételezés: talán új eredményekkel gazdagodhat a László-legenda kutatása, ha továbbra is a székely és besenyő határvédők középkori településtörténeti adataira támaszkodunk. Egészen biztosan állíthatjuk, hogy a Székelyföldön és Felvidéken számos legendaciklus lappang a meglévő XIV—XV. századi templomokban. Reális lehetőségét látom a további kutatásnak Szabolcs-Szatmár, 209