Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Jánó Mihály művészettörténész Sepsiszentgyörgy: Hitvédelem és határőrség (Észrevételek a gelencei felképek vizsgálatához)

mert vagy feltételezett, összesen 44 falképciklusból

34 a székelyek mai lakóhelyén csupán 13 helységben találkozunk a legendával. Ha ezekhez még hozzávesszük az említett Bihar vidéki és Szolnok-Doboka megyei hat falképet, amelyeknek eredeténél ott láttuk a székelyeket, még mindig több kérdés fogalmazódhat meg: Miként hozhatók kapcsolatba a székelyek hagyományaival azok a többségben levő falképek, amelyek a székelyek által ma nem lakott, de a középkori magyar határvidéken találhatók? Válaszra vár továbbá az is, hogy Magyarország belső területén meglévő falképek hogyan függnek össze a középkori határvidék László-legendáival? Végül, kérdés még, és talán a legfontosabb, amit ugyanakkor a legnehezebb eldönteni: — vajon, az általunk ismert falképek mai összképe mennyire felelhet meg a legendaábrázolás 14—16. századi elterjedésével? A településtörténeti és nyelvtörténeti kutatások eredményeit igénybe véve nézzük meg a döntő többséget képviselő felvidéki falképeket. Vizsgálataink célja nem más, mint a Szent László-legenda szlovákiai falképeinek és e vidék középkori szórvány székely lakossága hagyományainak esetleges összefüggését megtalálni. Számos helynév, valamint történeti és nyelvtörténeti adat utal a középkori Pozsony vármegye határőr magyar, székely, besenyő és palóc lakosságára. A megye nyugati határán, a Morva mentén, a XII. századi gyepű, őrvonal egyik pontja Székelyfalva (Sekule).

35 A Morva mentén húzódó őrvonal védelmére szerveződött a sasvári székely ispánság, amelyről Illótól tudunk.

36 A csallóközi és udvarhelyi magyar nyelvjárás között nagyszámú nyelvi egyezést mutatott ki a nyelvtörténeti kutatás,

3 7 és lámcsak, a Csallóközben, alig 20 km-re Szlovákia fővárosától, a kis halászfalu Gutor (Hamuliakovo) románkori temploma Szent László legendájának egy ritka, leginkább a bibarcfalvi (Biborteni) falképekkel rokon változatát őrzi. Nem érdektelen talán, hogy az egykori Pozsony vármegyében Gelence puszta helynévvel is találkozunk. Szepességben, a Hernád és a Poprád vízvidékén húzódott a XI—XIII. századi gyepűvonal. Az eredetileg várjobbágy ^ándzsaásók" őrhelyére utal Késmárktól északra Nagyőr (Strazky) helynév.

38 A lándzsásokon kívül, a Hernád völgyében élt „székelyekhez hasonló magyar menekülőkről" tesz említést a történetírás.

39 Szent László legendáját a vidéken Kakaslomnic (VeiTea Lomnica), Svábfalva (Svábovce), Szepesdaróc (Drávce), Vitfalva (Vitkovce), Zsegra (Zehre), Szepesmindszent (Bijacovce), Pongrácfalva (Pongracovce) és Szlatvin (Slatvina) helységek templomaiban festették meg a XIV. században. Jellemző, hogy e helységek mind a középkori gyepűvonal (Szepesváralja—Lőcse—Késmárk)

40 mentén helyezkednek el.

4 ! Ehhez a csoporthoz sorolhatjuk még a Branyiszko hegységen túli, de a Szepességhez tartozó Kisszeben (Sabinov) falképeit is. Liptó és Turóc megyében, ahol szintén ,,menekürt magyarok" XII. századi betelepedését lehet feltételezni a szlovák és lengyel lakosság közé a Lip206