Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Pozsony Ferenc néprajzkutató Kolozsvár: Látomások a vallásos közösségek életében

feküdni, mivel akkor a sátánok megkísérelték férfiak, barmok formájában. A gonosz lényeket szenteltvízzel kergette el magától. „Megjelent énelőttem egy angyal. Megmondta, hogy nem lehet férjhez menjek, eladódjam emberhez. Én szűzen kell maradjak. (.. .) Szóval én a hátamon nem tudok hanyotán fekünni. Akkor jőnek a sátányok, s ülnek fel mind reám. Ők haragusznak szüzességem mián. Erőst haragusznak. Sokszor megcserkáltak. Olyankor a sátányok csóré ember módba vótak. Kényszergettek olyan barmok képibe es. Vótak nálam macska képibe, vótak medve képibe es. Táncolt rajtam a sátány medve képibe."

1 ° Janó Ilonára furcsán néznek a falujában lakó emberek is. Egyesek eszelősnek tartják, míg legtöbben félnek tőle, s Szent Ilonának nevezik. Nagyon sok lelki sérült, tragédiát átélt ember keresi meg őt. Janó Ilona mindenkit meghallgat, égi látomásaival mindenkit megnyugtat, tehát egy nagyon reális közösségi igényt elégít ki. A csíksomlyói búcsúra érkező asszonyok is egymásnak elmesélik látomásaikat. 1981-ben vonattal utaztam Csíksomlyóra. A mellettem ülő bogdánfalvi (Moldva) asszonyok pokollátomásaikat mesélték el. Az egyik mellettem ülő asszony előadta, hogy a férje nagyon kikapós ember volt. Miután meghalt, éjszaka látomást látott: férje a pokolba jutott, s bűnei miatt kutyafejű szörnyek harapdálták, mardosták. Hiába kiabált, esedezett, mert azok nem kegyelmeztek neki. Az éjszakai látomásától megriadt asszony megfogadta, hogy elmegy Somlyóra és háromszor térden csúszva végigjárja a Kálváriát. Közben azért imádkozott, hogy az Isten bocsásson meg vétkes férjének. A Csíksomlyóra összesereglett moldvai csángómagyarok úgy vélik, hogy pünkösd szombatján hajnalban a Napból fölreppen a Szentlélek galamb képiben, s megjelenik az arra érdemesek előtt. „Látnak sok mindent a Napba. A Nap mutissa a Szentlelket. Mikor jő fel a Nap s a tisztaság. Én es sokszor sokat láttam, de nemcsak én, hanem a nép látott. Láttam a Szentlelket, láttam a Golgota hedzsit három keresztvei. Két kereszt idzs dőlt félre, s a nadzsobbik idzs közép helt. Az vot a Krisztus keresztje. Utána osztánd es láttam, hidzs a Krisztus ment fel a Golgota hedzsin. Emelte a keresztet, esett le. Még kőt fel, még ment a nadzs magos hedzsre. Udzs láttam, ahodzs itt mü most lássuk edzsmást. Láttam osztánd es, hodzs a Napból szakadott láng. S akkor megláttam a Szentlelket, uljan vot mind egy galambecska. Az idén esmen nadzson szépen tetszett ki a szenség. Csiálódott idzs a szenség, de több színben. Több szenség. S a szenségből csinálódott edzs nadzs kereszt. De több rend. Több rend. Szoporodott. Nadzson szépen láttuk az idin es, nadzson szépet mutitott. S nem csak én láttam, hanem látta a nép ott. 187