Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Pozsony Ferenc néprajzkutató Kolozsvár: Látomások a vallásos közösségek életében

A protestáns látók sem tartották egyenrangúnak a Bibliával az égi kinyi­latkoztatást. Úgy vélték, hogy az igazi látomást bibliai igével lehet alátá­masztani. Gacsályi felveti annak a lehetőségét is, hogy ezek a látomások az intenzív, mélyen átélt bibliaolvasás kivetítődései volnának. Református kö­zösségekben is tehát a látomások reális szerepet töltenek be: a hitetlenke­dők figyelmét az imádság felé fordítják. Igazi népi missziót töltenek be, szebbé, jobbá akarják változtatni a lényegéből kivetkőzött modern kor em­berét. Az eddig bemutatott protestáns példákhoz hasonlóan a katolikus közös­ségekben napjainkban is találkozunk olyan emberekkel, akiknek bibliai sze­mélyek kivételes alkalmakkor megjelennek. Különösen a moldvai csángó magyaroknál találkozunk olyan szentemberekkel, akik lelki álmaikat elme­sélik, s az égi szózatot, mennyei jelenéseket realitásként élik át. Lészpeden elsősorban Janó Ilonát keresik fel a halottaik iránt érdeklődő személyek. Legtöbbször búcsúk idején kerülnek vele kapcsolatba, s ő köz­vetít az élők és a halottak birodalma között. Egy-egy búcsú alkalmával 4— 8—10 asszonynak mondja el látomásait. Rendszerint olyanoknak, akik va­lami okból nem tudnak megbékélni a halál tényével, mert adósnak érzik magukat, mert a hagyományos értékrend szerint nem tartottak be minden utasítást a temetés idején, s emiatt nem lelik lelki nyugalmukat. Egy ,,első verekedésben" (első világháborúban) elesett férfi özvegyének Janó Ilona elmondta, hogy férje meztelen van, s küldjenek ruhát neki. Ezt úgy oldot­ták meg, hogy nem egy rokonnak, hanem egy szegény rászorulónak szét­osztogatták az elhunyt ruháit. 7 Janó Ilonának háromévesen volt első ízben látomása. Akkor csillagokat, rózsákat, a Szűzanya képét látta, majd három hónapon át gonosz sátánok kínozták macska, kutya képében. Véresre mardosták, harapták lábait, amit csak ő érzett, mivel senki sem láthatta azt szabad szemmel. Végül egy bakói páter imát mondott fölötte és megszabadult a gonosz lényektől. „Nappal vót akkor. Láttam, hogy az égen a csillagok mennek, mennek sorban. Elöl a nagyobb csillagok, utána a kicsike csillagok. És mentek-men­tek az ég boltozatján, mintha az ágyamot kerülgették lenne. S azután jöt­tek a rózsák, csipkerózsavirágok. Hamarébb a nagyobbak, s azután a küseb­becskék. S abban a sorban, hát, a Szűzanya képje es megjelent. Kezde lasacs­kán leereszkedni, s megállapodott felettem." 8 Hatévesen újabb csoda történt vele. Koratavasszal kiment a kertjükbe és ha egy ágra ránézett, az nyomban kivirágzott. „Bementem én a virágos kertünkbe. Kora tavasz vót. Livádánkba, hát vi­rágoztak a fák. S hát, ahogy ott forogtam, minden ágacska, bingócska, ahogy néztem, nézésemre nyiladozott, pattant ki." 9 Férjhez nem ment soha. Egy angyal jelent meg előtte még kislány korá­ban és arra kötelezte, hogy szűzön maradjon. Igaz, soha nem tudott a hátán 186

Next

/
Thumbnails
Contents